Karen egy nagyon rendes asszony,
tud hatni az emberre a kedvességével. Nem azért maradtam,
hogy jó pofizzak az apámmal, Ő egyáltalán nem érdekel engem.
Amennyire csak tudom elkerülöm Őt, nem vagyok kíváncsi a
kifogásaira. Annyi éven át egyszer nem jött el hogy kihozzon
onnan, pedig ahogy látom a pénze meglett volna rá, hogy eltartson.
Lassan sétáltunk vissza az új otthonomba, annyira
izgatott lettem ahogy megláttam ezt a kis építményt, végre nekem
is van egy otthonom ahol már nem kell félnem. Nyugodtan élhetek
most már, senki nem fogja megmondani nekem hogy mit csináljak,
senki nem fog erőszakoskodni velem. Hirtelen egy nagy mosoly terült
el az arcomon. Észre vette ezt Karen is.
– Min mosolyogsz?
– El sem hiszem, hogy lesz egy puha ágyam, egy
meleg otthon ahova bármikor hazajöhetek. Nagyon jó érzés, lehet
hülyén hangzik, de erre vágytam egész életemben.
– Soha nem kell innen elmenned, megérdemled, hogy
neked is legyen egy családod, remélem édesapáddal is minden
helyre jön.
Egyből lefagyott az arcomról a mosoly, nem akarok
az apámról hallani.
– Karen te egy nagyon rendes ember vagy, de még
te sem tudsz rávenni, hogy kibéküljek az apámmal, legalábbis nem
mostanában jön el az a pillanat. Értsd meg nekem nagyon fáj, hogy
elhagyott. Nehezen fogom magam rajta túl tenni.
– Nagyon fáj, hogy ezt mondod, Geoff egy nagyon
jó ember, kérlek próbáld meg elfogadni őt, hisz együtt fogsz
vele élni.
– Tudom, hogy így nem lehet élni, de kérlek adj
nekem időt.
– Persze, megértelek.
Benyitottunk a házba, egyből megpillantottam
Liam-et és apámat a konyhában sürgölődni.
– Tudtam, hogy Karen meggyőz téged! – sietett
felém.
– Ne aggódj, nem miattad maradtam, és ne bízd
el magad egy könnyen nem bocsátok meg neked! És ha lehet inkább
nézz levegőnek! – szavaimból sütött a megvetés. Vissza
akartam magam fogni, de nem ment, még Karen kedvéért sem, aki
szomorúan nézett rám a szavakat hallva. Ha csak rá nézek erre az
emberre az árvaházban eltöltött fájdalmas emlékek jutnak
eszembe. Mindennek ő az oka. Nem szólt semmit, csak a papucsa orrát
fürkészte. A csendet Liam törte meg.
– Kész a vacsora, ki kér? – mosolygott.
– Én azt hiszem a szobámban vacsorázok, ha nem
gond. – néztem Karen-re aki válaszul bólogatott.
– Liam drágám, mutasd meg Roxynak a szobáját.
– A vendég szobát ugye?
– Igen, mostantól az lesz a szobája –
mosolygott rám Karen.
Liam felvette a táskámat a fotel mellől és
intett, hogy menjek utána. Annyira kedves fiú, velem még senki nem
volt ilyen kedves, ebben a pár órában több figyelmet és törődést
kaptam mint az árvaházban eltöltött 18 év alatt.
– Hát ez lenne az, kisebb mint az enyém de ha
szeretnéd cserélhetünk – tárta ki előttem a szoba ajtaját.
– Jaj ne hülyéskedj, ez csodálatos! – talán
még a szám is tátva maradt annyira szép volt minden bútor.
Hirtelen a nyakába borultam, kijött rajtam az
elmúlt napok idegeskedése és ez a nagy szeretet ami itt fogadott.
Sírtam, de nem érdekelt, hogy egy szinte idegen vállán adom ki
magamból a feszültséget.
– Minden rendben van? – simogatta meg a hátam a
sírásom közben.
– Persze, bocsáss meg, de annyira boldog vagyok.
Még soha nem láttam ilyen szépet. Köszönöm.
– Annyira jó látni, hogy ilyen boldog vagy.
Tényleg nagyon rossz lehetett neked az árvaházban.
– Kérlek ne beszéljünk többet erről. Jó?
Soha többet nem akarok rá gondolni.
– Ahogy szeretnéd tesó! – vigyorgott.
Tesó, ez a szó mindennél többet jelentett
a számomra. Újabb könnycseppek gördültek le sápadt arcomról.
– Ne sírj, itt jó helyed lesz! És ami azt
illeti, én mindig is akartam egy testvért, de sajnos anyuék nem
hozták össze. Biztos jól ki fogunk jönni egymással.
– Szerintem is – mosolyogtam.
– Felhozom a vacsorádat, addig nézz körül!
Becsukta az ajtót és ismét elvarázsolt a saját
szobám. Úristen tényleg igaz csak az enyém. A boldogságtól
ha tehettem volna ugráltam volna, most éreztem igazán hogy van
értelme az életemnek. A vacsorámat Liam Karen társaságában
hozta fel.
– Hoztam egy pizsamát éjszakára, láttam elég
kevés ruhád van. Holnap elmehetnénk vásárolni hármasban. Ne
aggódj apád nem jön. Megérti az érzéseidet.
– Oké, benne vagyok, nekem még soha nem volt új
ruhám. Mindig a kinőtt kopott darabokat kaptam meg.
– Akkor biztos fogod élvezni a vásárlást –
ült le mellém Liam.
2010. 08. 05.
– Boldog születésnapot! – kiabálták hárman
is a tortám elfújása közben.
– Mit kívántál? – érdeklődött Liam.
– Azt hogy bejuss az X faktorba és megnyerje az
én kisöcsém – vigyorogtam rá.
Ez a két hónap amit itt töltöttem maga volt a
mennyország. Kaptam egy családot, megkaptam mindazt amiből eddig
hiányt szenvedtem, a boldogságomat nem is lehetett volna ennél
jobban fokozni. Apámmal javult a kapcsolatunk, de csak annyira, hogy
köszöntünk egymásnak ha kellett. Próbált nyitni felém de én
elzárkóztam a beszélgetésektől. A szülinapomkor is azért
viseltem el, hogy Karen örüljön. Liam a legjobb testvér a
világon, nem is kívánhattam volna tőle jobbat. Az összes
barátjának bemutatott, és ők is kedvesen fogadtak. Nyár lévén
szinte minden este a barátaival lógtunk, a közeli parkban
bandáztunk. Liam énekelt, elvarázsolt csodálatos hangjával, a mi
unszolásunkra jelentkezett újból a versenyre. Rengeteget
beszéltünk, néha hajnalokig a szobámban volt. Soha nem volt kínos
csend köztünk, mindig volt témánk. Annyit nevettünk sokszor hogy
a hasamat fogtam. Karen egy pár alkalommal be is kopogott, hogy
hagyjuk abba, erre még jobban nevetgéltünk. Imádtam Liamet, Ő
egy igazi testvér, nagy szívvel, büszke voltam, hogy a
testvéremnek mondhatom Őt. Az este apám újból jópofizni akart
velem, de szokásomhoz híven újból elutasítottam.
– Roxy tetszett a telefon amit a születésnapodra
vettem? Kicserélem ha nem tetszik – nézett rám a vacsora közben.
– Kösz, nem kell!
– De tényleg visszaviszem ha nem tetszik –
mosolygott.
– Mondtam már, hogy nem kell! Nem tudod
felfogni?! Ne erőltesd már ezt az szerepet, nem áll jól!
Felálltam az asztaltól és felszaladtam a
szobámba. Egyszerűen nem bírok magamnak parancsolni, nem akarok
vele így beszélni de még mindig a szenvedéseim jutnak eszembe
róla. A szívem régen megbocsájtott neki, de az a csökönyös
eszem nem enged, egy centit sem. Liam is számtalanszor kért, hogy
ne legyek ilyen vele, de Ő sem tudott meggyőzni. Valahogy ki kell
békülnöm vele, mert ez így nem mehet tovább, Karen és Liam
issza meg ennek a levét, nem akarnak senkit sem pártolni, ezért
rosszul esik nekik ez a civakodás. Vagyis a civakodásom, apám
mindig kedvesen közeledett felém, én voltam mindig a bunkó aki
leordította a fejét. Fél órán át győzködtem magam hogy menjek
le hozzájuk és kérjek bocsánatot. Ha megszakadok is kibékülök
apámmal, Liam és Karen kedvéért meg kellett tennem. Torkomban
nagy gombóccal sétáltam le a lépcsőn. Hallottam Karen és apám
veszekedését, ezért halkabban szedtem a lépcsőfokokat, leültem
úgy hallgattam őket. Soha nem hallottam még őket veszekedni ez
alatt a két hónap alatt.
– Nem akarom, hogy itt lakjon. Biztos, hogy nem
teszi tönkre az életünket! – ordított apa.
– Most miért mondod ezt? Nincs hova mennie,
kérlek adj neki egy esélyt! A családba tartozik, fogadd el!
– Nem! Lezártam a témát, mondd meg neki, hogy
keressen mást akinek a nyakán lehet, mert itt nem akarom meglátni!
Karen sírt, és én is, észrevétlenül gördültek
le az arcomról a könnyeim. Nem maradhatok itt tovább, el kell
mennem. Nem kívánatos személy lettem, nem akarom, hogy veszekedés
legyen miattam, ennyit nem érek. Sajnálom Liamet és Karent, de
muszáj mennem, bár fogalmam nincs hova, itt nincs maradásom.
Csalódtam az apámban, de mire is számítottam? Másodjára dobott
el magától, soha nem jövök vissza. Soha! Felszaladtam a
szobámba és összeszedtem a ruháimat, az ágyam alatt volt egy
nagy bőrönd abba pakoltam. Azt terveztem ha mindenki elalszik
lelépek, nem búcsúzkodom, nem az én műfajom. Éppen, hogy csak
befejeztem a pakolást, kopogtattak.
– Egy pillanat! – letöröltem a könnyeim, a
bőröndöt visszacsúsztattam az ágyam alá, és gyorsan leültem.
– Bejöhetsz!
– Szia, csak gondoltam beszélgethetnénk,
unatkozom – vigyorgott kisfiúsan Liam.
– Persze ülj le!
– Annyira izgulok, nem sokára itt a meghallgatás,
nem akarok ismét kudarcot vallani.
– Nem fogsz, nyugi. Az én bátyókám lesz a
nyertes, lányok ezrei sikítozzak majd a neved – közelebb ültem
hozzá és átöleltem. – Ígérd meg hogy vigyázni fogsz magadra!
– Újból sírni kezdtem, nem akartam Őt itt hagyni, de ez lesz a
legjobb, nem akarom, hogy az idilli család szétszakadjon miattam.
Meghallotta a szipogásom és felém fordult.
– Most miért sírsz? Én mindig itt leszek neked,
senki sem állhat közénk. Szeretlek, érted? Annyira boldog vagyok,
hogy egymásra találtunk, a legjobb nővér vagy a világon.
Még jobban öleltem, soha nem lesz még egy ilyen
pillanat, 2 hónapra kaptam egy családot, nekem csak ennyi jutott,
de én voltam a világ legboldogabb embere még ha csak erre a
kis időre is. Egy ilyen testvér mellett nem volt okom a
szomorkodásra, de most már lesz.
– Én is szeretlek.
Hajnalig beszélgettünk, kiélveztem minden vele
töltött pillanatot, nehéz volt ott hagynom mindent de meg kellett
tennem ezt a lépést. Amilyen halkan csak tudtam a bőröndömet
felemelve baktattam le a lépcsőn. A könnyeim utat nyertek, nem
akartam elmenni. Leraktam egy kis asztalra a búcsú levelemet, majd
kiléptem az ismeretlenbe.
Kedves Liam és Karen!
Köszönöm nektek ezt a csodálatos 2 hónapot, a legjobb pót anya és testvér voltatok akiket valaha kívánhattam magamnak. Bocsássatok meg hogy eljöttem, de ez a helyes. Nem akarom, hogy miattam harag legyen köztetek Geoffal. Hallottam mindent, a veszekedéseteket a konyhában. Nagyon fájt, hogy apám így érez, pont akkor mikor meg akartam neki bocsátani.
Soha nem felejtelek el titeket, örökké emlékezni fogok rátok a szívemben. R.
Köszönöm nektek ezt a csodálatos 2 hónapot, a legjobb pót anya és testvér voltatok akiket valaha kívánhattam magamnak. Bocsássatok meg hogy eljöttem, de ez a helyes. Nem akarom, hogy miattam harag legyen köztetek Geoffal. Hallottam mindent, a veszekedéseteket a konyhában. Nagyon fájt, hogy apám így érez, pont akkor mikor meg akartam neki bocsátani.
Soha nem felejtelek el titeket, örökké emlékezni fogok rátok a szívemben. R.
Nagyon jó lett! :D
VálaszTörlésMég mindig sírok:"(
VálaszTörlésmikor lesz új rész?:)
Hétvégén :)
TörlésAhh, annyira jó! Annyira örülök, hogy ilyen. Mert ez teljesen más, mint a többi, és ... Várj. Még nem találom a szavakat.
VálaszTörlésSzóval, Liam annyira jó testvér, hogy nagyon aranyos:D
és Karen. ...
Eleinte nem értettem, miért kell szemétkednie az apjával ahelyett, hogy kibékülnének, aztán volt az a veszekedés. Azt hittem a csávó is békülni akar, de ha ilyen, akkor bunkó. Ne.
Annyira tele van mindenféle érzésekkel, és az a jó benne, hogy pont az az érzés nincs benne, amitől a többi csöpög. Legalábbis eddig.
Ez azért jó, mert bizonyítja, hogy többféle érzés is létezik a világon, mint a mindent elsöprő első látásra történő beleszerelmesedés...
Már nagyon várom a következő rész!:D
Jaj nagyon köszönöm ezt a kommentet nagyon jól esik :) és jó is h írtál mert épp fél órája olvastam el az új részt a blogodban csak telóról és nem tudtam ott kommentálni, de most megteszem :)
Törlésui: még kifog derülni egy-két apróság a következő részben ezzel a veszekedéssel kapcsolatban.... :D
Jaj ne, most még sokkal jobban várom, ha ez lehetséges!!!:D
TörlésSzinte bõgttlem... komolyan mondom nagyon megmozgatott bennem valamit... nagyon jol irsz és remélem hamar hozod a kövi részt... siess
VálaszTörlésKöszönöm szépen :) Hétvégén várható új rész :)
TörlésNe már! Mire minden rendbe jönne? Ki ez a seggfej, aki a biológiai apjának tartja magát? Jézus, de nem kedvelem...
VálaszTörlésAmúgy nagyon jó lett, Liamtől nem is vártam mást, de nagyon király, hogy Karen is így elfogadta a lányt, és segítettek mindenben.
Hajrá, várom a következőt! ;-)
xx, Amelia
Köszönöm :) és már írtam Annie-nek is hogy a következő rész okoz meglepetéseket a veszekedéssel kapcsolatban :D
TörlésNagyon nagyon jooo. Megsirattál. Imádom a blogod:')) <3 <3
VálaszTörlésKöszönöm :) <3
TörlésÓóó Ne menjen eeeel!! Liam annyira aranyoos!! De ez olyan szomorú!! Én is sírtam!! A barátnőmmel beszélek skypon és közben olvasom a blogod!! A barátnőm egyszer csak megszólal,hogy miért sírok!! Én pedig mondtam neki,hogy: " Áhh Csak a forever and ever-t olvasom." Erre ő: " Úúú Küldd el nekem is" és mostmár ő is olvassa!! :))) IMÁDOM !! Hamar hozd a következőt lécci!! :))
VálaszTörlésKöszönöm szépen :) holnap vagy vasárnap lesz új :) puszi
TörlésAnnyira megható.Én sírtam rajta :)
VálaszTörlés