25.Rész -Végetek lesz-

 Sziasztok, végre megérkezett a 25.rész. Őszinte leszek, egy nagyon picit csalódott vagyok, mostanában visszaesett a blog látogatottsága, ez nem tudom miért van, tudom, hogy nem nyújtok már száz százalékot a részeket illetően, de azért bánt, hogy egyre kevesebben vagyunk. Viszont nagyon örülök azoknak akik pipálnak vagy akár kommentelnek. Köszönöm. Imádlak titeket. :)

"Az életben nem az fáj a leginkább, ami rossz és fáj, hanem az, ami jó és nincs."

Az élet sokszor kegyetlen, de legtöbbször mi tesszük göröngyössé a saját utunkat. Harry is ebbe a hibába esett. A halálom után nagy depresszióba esett, éppen hogy kilábalt volna belőle, jött az a baleset, majd az emlékezet kiesése. De ezek miatt nem szabadott volna még rosszabb helyzetbe sodornia magát, ő mégis megtette. Hallgatott egy olyan lányra, aki csak kihasználja, lesi minden szavát, ami megrémiszt, úgy bánik vele ahogy annak idején velem is tette. Törődő és odaadó, bárcsak Jane helyében lehetnék, bárcsak újra a karjaimban tarthatnám őt, de Jane csak színészkedik, a karjaiba hamis szavakkal csalta, de Harry ezt észre sem veszi, és azt hiszem  nem is fogja, ha valaki nem nyitja fel a szemét, mert ha így folytatja elveszít mindenkit maga körül. Egyedül marad, bánni fogja.

Csalódtam. Rettenetesen csalódtam Harryben. Képes lenne eldobni mindent egy olyan lányért aki nem is szereti őt. Mi történt vele? Ez nem lehet ő.

Zayn, Liam és Niall sietve léptek a konyhába. Liam szemeiből áradt a düh. A másik két fiú értetlenül pillantott Harryre. Megfagyott a levegő abban a szent pillanatban ahogy Harry kimondta azt az egy szót, amit azelőtt Louis-nak is kegyetlenül az arcába vágott.

- Kilépek - mondta szemrebbenés nélkül.

Niall szemei vörösödni kezdtek, de nem hagyta el magát, Zayn az ujjait tördelte idegesen. Liam egyszerűen hányni tudott volna Harrytől, arca eltorzult dühében, és szó nélkül Louis után futott. A két fiú csak állt meredten és Harryt bámulták, eltelt néhány másodperc mire Niall szólalt meg elsőként.

- Miért teszed ezt velünk? - hangja rekedtes volt, sírása visszafojtásához nagyon össze kellett szedni magát.

- Sajnálom - Harry elfordult, látszott rajta, hogy megingott a saját szavaiban. Talán Jane-ben is.

- Sajnálod? Az életünket rúgtad most fel! - Zayn köpte a szavakat és ő is kiviharzott a konyhából.

Harry és Niall egyedül maradtak, a szőke fiú közelebb lépett barátjához, és a vállára tette az egyik kezét. Mély levegőt vett, nehézkesen szólalt meg.

- Én azért még szeretlek - hangja elcsuklott, behunyta szemeit, várt egy kicsit, hátha Harry megfordul, de nem tette meg.

Niall lassú léptekkel hagyta el Harry lakását, rám nem pillantott, próbálta elrejteni könnyeit előlem is, de nem ment neki. Pulcsija ujjával szemeit törölgette. Az egész jelenetet szinte kővé dermedve figyeltem, alig tudtam elhinni ami előttem zajlott le.

Mikor Niall távozott, szinte abban a pillanatban Jane is megérkezett. Unottan dobta le a kabátját az egyik fogasra, majd Harryhez sietett.

- Szia, találkoztam a kis barátaiddal. Mindegyik bőgött. Mi van megjött nekik? - nevetett.

- Hagyj most! - Harry még mindig háttal volt nekem is és Jane-nek is, hangja fájdalmas volt. Jane közelebb sétált hozzá, és átölelte őt.

- Mi a baj? Bántottak?

- Azt mondtam hagyj békén! - Harry megfordult dühösen, felemelve a hangját, csillogó szemei elárulták őt. Egy kósza könnycsepp cikázott végig az arcán, de rögtön el is kapta a tekintetét, hogy Jane ne lássa a gyengeségét. - Sa-sajnálom - suttogta.

- Ők húztak fel, és velem ordítozol?

- Mondtam, hogy sajnálom. De értsd meg, egy kicsit egyedül szeretnék lenni. Lehet elhamarkodottan döntöttem - tárta szét idegesen karjait, és ismét Jane felé fordult.

- Kiléptél igaz? - Jane szája sarkában egy mosoly készült kiindulni.

- Igen.

- Jól tetted. Itt leszek neked, csak te és én, megoldunk mindent! - Jane átölelte Harryt, nagy fájdalmamra visszaölelte őt.

Később lezuhanyoztak és hamar ágyba bújtak. Nagyon sokat kellett várnom amíg elalszanak. Harry csak forgolódott, éreztem, hogy az bántja amit mondott a fiúknak. Bántotta, talán meg is gondolta magát, de nem láttam a fejébe. Muszáj volt még egyszer megtennem, és álmaiba furakodni, hogy meggyőzzem őt arról, hogy nem szabad kilépnie.

Mellé feküdtem az ágy szélére, gyönyörű arcával találtam szembe magam, mint azelőtt. Pillái néha megrebbentek, tudtam, hogy még nem alszik, de türelmesen vártam mindaddig amíg elnyelték az álmok hullámai.

A szobájában találtam magam. Harry az ágyon ült, vállai rázkódtak és keserves hangon sírt. Igen sírt. Kezeiben egy újságot szorongatott. Nem hallotta meg a lépteimet, ezért kicsit megijedt mikor mellé léptem.

- Nézd ezt - nyújtotta felém az újságot, de nem nézett rám.

Egy cikk volt a lapban a bandáról.

Feloszlott a világ egyik legnépszerűbb fiú csapata. Harry Styles átverte barátait!

Louis Tomlinson szerint Harry nem csak a bandát dobta el magától, hanem a barátságukat is, szerinte egy lány miatt. Tudomásunk szerint ő nem más mint Jane, Harry egykori barátnője. De, hogy mi igaz ebből nem tudhatjuk a másik fél nem kívánt erről nyilatkozni. Hogy mi lesz a banda tagjaival, egyelőre kétséges, de azt biztosan állíthatjuk, hogy a One Direction nincs többé. Lányok millióinak szíve tört a napokban darabokra, csalódtak imádott sztárjukban. Harry, bennfentesek szerint több fenyegető üzenetet is kapott a rajongóktól, miszerint ha nem lesznek újra egy banda, öngyilkosok lesznek. Zayn és Liam is egyhangúan kijelentette, hogy Harry nélkül nem folytatják tovább. Az elmúlt hónapokban többször cikkeztünk Styles viselkedéséről, piálásairól, a koncerten mutatott magatartása miatt is, de ezt nem gondoltuk volna. Mi lesz veled Harry?

Miután átfutottam a cikket egyik kezem a vállára tettem és simogatni kezdtem. Megfogta a kezem és megszorította gyengéden, majd rám emelte a tekintetét.

- Sajnálom. Sajnálom, hogy nem hittem nekik. Sajnálom, hogy elfelejtettek. De ugye tudod, hogy még mindig szeretlek? 

- Tudom - lágyan rámosolyogtam.

- Szeretsz még? - könnyeit letörölte, és elém állt, csípőmet megragadta, szorosan magához húzott.

- Tudod, hogy örökké - szemeibe fúrtam a tekintetem, smaragd íriszei csillogtak, majd pillanatokkal később lehunyta szemhéjait. Ajkai lassan közeledtek az enyémek felé, én is behunytam a szemeimet és vártam az érintésre, vártam arra, hogy forró csókjával beterítsen. De ez nem jött el.

Az ő hangjára ébredtem.

- Roxy! - lihegve ült fel az ágyban.

Jane felriadt, és kérdően nézett Harryre, aki csak előre bámult meredten.

Annyira megörültem, talán most az egyszer emlékszik az álomra, és átgondol majd mindent. Lassan fordította fejét az értetlen lány felé, majd az ablakon bámult ki, már hajnalodott, a nap gyér fénye beszökött az üvegen át, így teljesen kivehető volt Harry arcának vonásai.

- Még mindig őt szereted! Elegem van belőled! - Jane magára kapott egy melegítő nadrágot, és egy pulcsit, közben Harry kérlelte, hogy ne menjen el a szőke lány.

- Nem tudom mi történhetett. Esküszöm!

- Egy kicsit levegőzök, engedj el! - szólt erélyesen Harryre, mikor megfogta a karját, hogy maradásra késztesse.

Végül Harry engedett, szomorúan nézte ahogy Jane becsapja az ajtót, és elviharzik. Legszívesebben Harryvel maradtam volna, de minden alkalmat ki kell használnom, hogy többet megtudjak ennek a cafkának a terveiről. Ezért utána mentem...

Út közben többször hívott valakit, de az csak sokadik hívásra vette fel a lánynak.

- Mit akarsz ilyenkor? - szólt ugyanaz a hang ami korábban is.

- Elegem van! A volt csaját emlegeti álmában! Nem fog sikerülni! Érzem!

- Ne rinyálj már! Megijeszt egy halott csitri? Te élő vagy, vesd be magad, tudod mit kell tenned!

- Felmehetek hozzád? Annyira hiányzol, kérlek, szükségem van rád - lebiggyesztette ajkait, pedig tudhatta volna, hogy a vonal túlsó végében lévő nem láthatja.

- És ha meglát valaki? Te megőrültél?

- Kérlek.

- Na jó, legyen. De csak egy órára.

Jane vigyorogva bontotta a vonalat és elindult az autóval London centruma felé, fél óra múlva fékezett és az egyik társasházhoz sietett, tudta a számkombinációt ami nyitotta az ajtót, ezért könnyen a házba jutott. Mikor felért a 3. emeletre, ott már várta ugyanaz az ember aki korábban Niall házánál is járt. Ezek szerint vele tervezik, hogy kifosszák Harryt.

Csókot nyomott a nagydarab szájára, majd az ölébe ugrott. A fickó vadul falni kezdte Jane nyakát, és eltűntek az ajtó mögött.

Még annál is jobban gyűlöltem Jane-t mint azelőtt, ennek a ribancnak semmi nem számít. Csak a pénz.

Átléptem az ajtójukon, Jane a falat támasztotta, a pasas hátulról esett neki, szenvedélyesen nyögtek, nem számított nekik az sem, hogy meghallják őket a szomszédok. Undorodva néztem őket, csak azokat az embereket láttam bennük akik bántani akarják a szerelmemet.

- Mikor hozod el a pénzt? - a fickó megragadta Jane haját és a fülébe suttogott.

- Adj... még pár napot - nyögte a lány.

- Kapsz 3 napot, a Black street-i kocsmában várlak... - nagyot lökött a lányon, majd folytatta. - Kettőkor legyél ott - húsos ajkait ezután Jane nyakára tapasztotta, többé nem szólaltak meg, csak teret betöltő lihegésük hallatszott.

Szóval 3 nap múlva lebuktathatjuk őket. Végre örülhettem valaminek, végre olyan információra bukkantam ami lehetővé teszi azt, hogy eltakarítsam Jane-t Harry útjából. Könnyű dolgom lesz, hisz a címet is tudom.

- Végetek lesz! - nevetve mondtam, és az egyik szekrényről lelöktem egy vázát.

Meglepetten nézték az összetört tárgyat, de a fickót kevésbé érdekelte, folytatta amibe belekezdett. Még mindig nevettem, kiléptem az ajtón, és egyenesen Niall felé igyekeztem.