2013. december 14., szombat

27.Rész -Emlékek-

Sziasztok, meghoztam a 27.részt. Nincs sok hozzáfűzni valóm, remélem azért tetszik nektek. Ha van kedvetek olvassátok el egy velem készített interjút. Nincs sok hátra a végéig, kezdődhet a visszaszámlálás. :(



 "Ha szeretsz valakit, aki nem szeret: felejtsd el. Még akkor is, ha az a valaki a férjed, a feleséged vagy az anyád. Bocsáss meg neki, de felejtsd el, szegényt. Tudom, hogy fáj - néha egy életen át -, de menj tovább!"


Egy rideg, hűvös reggelre ébredtünk. December közepét tapostuk, a szél odakint veszettül üvöltött mintha kergetnék, a hópelyheket ide-oda rángatta magával, így hótorlaszokat emelve ahova csak tudott. Izgatottan nyitottam ki a szemeimet, az ablakon egyedül a kinti lámpák fénye szűrődött be, még sötét volt. Magamra húztam a takarót, egészen a nyakamig, minden porcikám remegett, a szobánk mindig hűvös volt, az árvaház vezetőit nem nagyon érdekelte ha fagyoskodunk. A takaró alatt megfordultam, így egyenesen Monára tévedt a tekintetem, még aludt. Egyik lába lelógott a földre, csodálkoztam, hogy nem húzza vissza, mindig olyan fázós volt.

- Mona... héé! Fent vagy? - suttogtam, de nem mozdult. - Mona, fent vagy? - a második próbálkozásomra mocorogni kezdett, csupasz lábát a takaró alá rejtette.

- Most már igen - nyögte, de szemeit nem nyitotta ki.

- Ronald hamarosan itt lesz, öltöznünk kéne nem gondolod?

- Tudom, de olyan fáradt vagyok - hangja inkább idegesnek tűnt.

- Már nem akarod? Tudod, hogy régóta készülünk rá. Most kell megtennünk! - tekintetünk egymáséba fúródott, féltünk.

- És ha elkapnak? Ronaldnak már nem sok ideje van hátra, de nekünk még 3 év! Bántani fognak ha lebukunk!

- Nem lesz semmi baj, sikerülni fog - gyors mozdulatokkal rántottam magamról le a paplant, majd lábujjhegyen osontam oda Monához, kitárta a takaróját, és mellé bújtam. - Minden rendben lesz - suttogtam, átöleltük egymást, talán egy kicsit még sírt is.

*

Ronald később érkezett meg mint vártuk. Kint már nem a sötétség uralta a tájat, köd és hideg fogadott minket.

- Bocsi, feltartottak. A portás elkapott, de kimagyaráztam. Rossz hírem van - biggyesztette le ajkait a fiú.

- Mi az? - rémültünk meg egyszerre Monával.

- A bejáratnál nem csak a portás van, ott van valami haverja, az ajtóban beszélgetnek. Ott nem tudunk kiszökni.

- Akkor most mi lesz? Nem maradhatunk itt! Nem bírnék ki még egy éjszakát! Mi lesz ha legközelebb minket bánt Holman? - hangom rikácsoló lett a félelemtől.

- Nyugodj meg, már kitaláltam valamit - Ronald átölelt, karjaiban szinte elillant a szorongásom.

3 hónapja jártunk, nem történt semmi olyan közöttünk, ő majdnem 18, én 15 éves voltam. Egy kamasz szerelem volt a miénk. Ő volt az első szerelmem, az árvaház kínzó falai egymás felé tereltek minket. Egymást támogatva próbáltunk túlélni minden egyes napot, Monával akartunk megszökni, elakartuk hagyni azt a helyet, ami sok gyerek életét megkeserítette. De az egész tervünk fuccsba dőlt. Bárcsak ne akartunk volna megszökni.

Ronald a lepedőkből kötelet csomózott össze, az árvaház három emeletes volt, persze mi voltunk a legmagasabban. Azt eszelte ki, hogy lemászunk majd. Mi lányok nagyon féltünk ettől, de végül belementünk. Kis táskánkat a hátunkra csapva közeledtünk az ablak felé. Mona remegve nyúlt a kötélhez, ami az egyik ágyhoz volt erősítve.

- Gyerünk! - bátorítottuk őt.

Nagy nehezen kimászott az ablak szélére, majd óvatos mozdulatokkal kúszott le a kötélen. Vigyorogva pillantott ránk a földről. A szívem hatalmasakat vert, izgatott lettem a gondolattól is, hogy lebukhatunk, de legfőképpen a szabadság íze miatt izgultam. Vágytam rá, mint koldus a hajlékra.

- Lent találkozunk - egy gyors puszit nyomott az ajkaimra a fiú, és az ablak felé terelt. Én következtem. Bólintottam egyet, és dideregve fogtam meg a kötelet.

Nekem sokkal lassabban ment a leereszkedés. Soha nem tudtam kötelet mászni. Ronald barna szemei követték minden mozdulatomat. De hirtelen a kötél elszakadt, szerencsére csak centikre voltam a földtől, így nem estem nagyot. Így Ronald már nem tudott lemászni. Hirtelen az egész tervet romokban láttam, tudtam, hogy nem fog sikerülni.

- Megpróbálok lemászni! - Ronald kilépett az ablak szélére, belekapaszkodott az egyik téglába, egyik lábát egy mélyedésbe dugta, hogy megtarthassa magát.

- Vigyázz! - Monával egymásba karolva imádkoztunk, hogy Ronald épségben leérjen a több mint 10 méteres magasságból.

Másodpercekig tartotta magát, de nem mozdult meg, nem tudta, hova rakja a lábát. A hideg lassacskán átjárta az egész testét, a kezei fázni kezdtek. Mikor újból megpróbálta egy másik mélyedésbe rakni a lábát, a tégla kicsúszott alóla, így himbálódzva lógott a magasban. Megijedtünk, csak a kezeivel tartotta magát.

- Ne engedd el! Segítek! - hangom kétségbe esett volt, féltem.

- Menj nélkülem! Ne-nem lesz semmi baj - kérlelt.

- Soha nem hagynálak magadra - éppen szaladtam volna vissza a szobánkba, mikor egy ismerős hang ütötte meg a füleimet. Mr Holman mély, reszelős üvöltése visszhangzott, egyenesen a szobánkból.

Meredten lapultunk neki a falhoz, de Ronald még mindig a fejünk felett lógott. Éppen hogy az ablak alatt volt, ha Holman kinéz egyből meglátta volna. Ami persze egyből bekövetkezett.

- Lám-lám! Szökni próbálunk? - kihajolt, így meglátott minket is. - Látom nem tanultatok az előző esetből, mikor a Wilson fiú szökni próbált. Emlékeztek mi történt? Szegénynek eltört a kicsi lába - ujjaival dobolni kezdett a párkányon. Ronaldot fürkészte.

- Ne tegye! Kérem! - könyörögni kezdtem, sejtettem, hogy tervez valamit.

- Ha nem büntetlek meg titeket, újból megteszitek. Nem de? - mondókája végén kacagni kezdett. Ördögi volt.

Ronald kezeihez nyúlt, amit könnyen elért az ablakból. Elsőnek a bal kezét fejtette le a tégláról. Szegény már így is alig tudott kapaszkodni, de jobb kezével még tartotta magát.

Monával sikítozásba kezdtünk, Holman nem hátrált, a másik keze felé közeledett. Kegyetlen volt. Pillanatok múlva vigyorogva lökte le Ronaldot a mélybe. Hiába esett csak 10 métert, egyenesen a fejére zuhant. Nem volt esélye, egyből szörnyet halt. Holman megölte őt. Megkövülten bámultuk ahogy a koponyájából a vér szivárogni kezdett, a hófehér havat vörös kásává változtatta. Barna szemei üvegesen tekintettek ránk, életem legfájdalmasabb napja volt ez. Minket visszarángattak a szobánkba, Monával az ágyon bőgtünk, nem tudtuk abba hagyni, később Monát Holman elvitte, azzal az indokkal, hogy megbünteti. Minden azon a napon kezdődött. Mona napjai ezek után meg voltak számlálva. Ezen a napon erőszakolta meg őt először. Én később következtem...

*

Ez az egy emlék futott rajtam végig ahogy megpillantottam őt. Csak ez maradt meg róla. A halála napja. Próbáltam őt elfelejteni, és nem beszélni róla. Soha senkinek nem beszéltünk erről a napról. Az ügyet szépen eltussolták, bizonyítani nem lehetett, hogy Holman keze volt a gyilkosságban.

Ahogy szemeibe néztem, nem éreztem semmit, már nem szerettem őt. Egyedül egy érzés kavargott bennem, a bűntudat, amiért elfelejtettem őt. Minden világossá vált előttem, ő volt a buszon, Niall lakásán is ő gyengített el, felismertem. Egy szót nyögtem felé a földön fekve.

- Miért?

Közelebb lépett hozzám, és leguggolt mellém. Ujjaival végig simította a homlokomat. Éreztem őt.

- Nem jöttél még rá? - kezeivel hónom alá nyúlt, és felemelt. A gyengeség egy pillanat alatt elhagyott, újból erősnek éreztem magam.

- Mondd el! - miután kitéptem magam a karjaiból hátráltam tőle, dühös voltam rá.

- Roxy! Szerinted neked itt a helyed? Tudod mennyit vártam rád? És te inkább a Földön maradtál! Ez nem helyes! Próbáltam hatni rád! Még mindig ezt a fiút szereted! Olyan makacs vagy! - próbált közeledni, de megállítottam.

- Mit tettél még? - szemeimet összeszűkítve kérdeztem.

- Muszáj volt - fejét lehajtotta, nem akart a szemeimbe nézni. - Én vagyok az oka az emlékezet kiesésének - hadarta, hátha nem hallom meg, de minden egyes szót tisztán értettem.

- Mit csináltál? - egy pillanatra megdermedtem a felismeréstől, hogy ő az oka mindennek. - Gyűlöllek!

- Azt akartam, hogy végre rájöjj, neked nem itt van a helyed, hanem a Mennyekben! Hát nem érted? Csak érted tettem! - széttárta a karrjait, megakart ölelni, de én még mindig hátráltam tőle.

- Hagyj békén! Takarodj innen!

- Azt hittem, hogy szeretsz még - tekintete szomorúságot tükrözött.

- Nem láttad milyen boldog voltam Harry mellett? Nem láttad mennyire szeretem őt? Nem tudom őt itt hagyni! Még miattad sem! - kegyetlenül az arcába mondtam a szavakat, megbántottnak látszott.

- Halott vagy! Ne tedd ezt magaddal! Neked már semmi keresni valód nincs itt!

- Igenis van! Meg kell őket védenem - elfordultam tőle, nem tudtam, hogy tud-e valamit a Holman-nal kötött egyezségemről.

- Gyere velem, kérlek - vállamra helyezte az egyik kezét, és maga felé fordított.

- Nem lehet - szemeibe néztem, könnyeim már csillogtak a pilláimon.

- Ha most velem jössz, nem kell vele menned - szóval tud az alkuról. Remek.

Csak ráztam a fejem, nem tudtam megszólalni. Ha vele megyek, Holman bántani fogja őket, nem tudom hogyan, de biztos megtalálná rá a módját. Már felajánlottam neki a lelkem, nem szeghetem meg az ígéretem.

- Kérlek add vissza az emlékeit - ennyit tudtam csak kinyögni.

Másodpercekig csak álltunk, végre megszólalt.

- Inkább a poklot választod? Miatta?

- Ha lehetne százszor meghalnék érte! Szeretem! - hangom magabiztos volt, könnyeimet letöröltem, és elléptem tőle.

- Legyen, de tudd, én még mindig szeretlek - lassan megfordult, rám nézett még utoljára, tekintetéből sütött mennyire fáj neki amit mondtam, de nem hazudhattam.

Sétálni kezdett az utca túloldala felé, majd eltűnt. Percekig csak néztem ki a fejemből. Alig tudtam elhinni, hogy Ronald volt minden mögött. Nem értem rá ezen gondolkodni, tudni akartam, hogy Harry vajon emlékszik-e rám. Először Harry háza felé igyekeztem, de ott nem találtam őket, majd Niall előtt találtam magam, ahol sorban parkoltak a fiúk autói. Zene hangja szűrődött ki az utcára. Amint beléptem megpillantottam őket a kanapén. Söröztek, ünnepelték a banda újra egyesülését. Még nem láttam jelét, hogy emlékezne Harry.

- Niall! Gyere! - szóltam a szőke fiúnak, aki szinte egyből ugrott a hívásomra, a konyhában elmeséltem neki mindent, ő is megerősítette, hogy Harry nem emlékszik még. Talán Ronald hazudott? Vagy azt a 'legyent' másra értette?

Szomorúan sétáltam vissza a nappaliba, Harry éppen felállt, majd a mosdóba igyekezett. Utána mentem, szinte epekedtem, hogy hozzá érhessek. Vágytam az érintésére. Vágytam arra, hogy újra magához szorítson, de ő átlépett rajtam. Bezárta a fürdő ajtaját, a tükör elé állt, kezeivel megmarkolta a mosdó széleit, összetörtnek tűnt. Talán Jane miatt?

- Hiányzol - suttogta. - Ne haragudj rám. Hogyan szerethettem mást egy pillanatra is? Gyűlölöm magam! - lehajtott fejjel motyogta maga elé, már biztos voltam benne, hogy nekem beszél. - Emlékszem mindenre. Tudom, hogy itt vagy. Vagy megőrültem? Minden ami a baleset előtt volt hallucináció lett volna?

- Itt vagyok - megérintettem az arcát gyengéden, de nem érezte meg. Újra felnézett a tükörbe. Szemei tágra nyíltak a döbbenettől. Látott engem.

41 megjegyzés:

  1. Ohhh. Látta őőőőt!! tényleg látta őt???? komolyan? waat? uristen...
    olyan rossz, hogy hamarosan vége lesz:((( nagyon jó lett.<3 hamar legyen kövii! vagy...ne is hamar, mert akkor hamarabb vége lesz:(

    VálaszTörlés
  2. OMG ez nagyon jó lett :DDDDD
    Reméltem is hogy emlékezni fog majd Roxyra :))))
    Nem is gondoltam volna hogy Ronald vette el az emlékezetét :O
    vároma kövit ♥♥♥

    VálaszTörlés
  3. Éljen!! :) Harry újra emlékszik :) <3 nagyon tetszik *-* <3 várom a kövit :) Köszönjük Szilvi :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nincs mit, én örülök, hogy itt vagytok, és olvastok :)
      xx

      Törlés
  4. Nem akarom hogy vége legyen:( Nagyon nagyon nagyon imádom ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszi :) Sajnos muszáj egyszer véget érnie. :(
      xx

      Törlés
  5. Nagyon-nagyon jó lett!! Végre Harry emlékszik és most hogy lehet hogy látta Roxyt egyszerűen IMÁDOM!! Hogy tehette ezt Roland ha szereti Roxyt??? Gyorsan hozd légyszi a kövit remélem valamilyen útón módon együtt lehet majd Roxy és Harry! Hogy lehet Holman ilyen szörnyű?? Nagyon-nagyon tetszett!! :)
    Puszi:Angi <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát, aszt hiszem Holman rossz énje már többször megmutatkozott, és most sem hazudtolta meg önmagát. :/
      Köszi :)
      xx

      Törlés
  6. Úristen! Nagyon jó lett! Miért itt hagytad abba?

    VálaszTörlés
  7. ÚÚÚRRRISTENÚRISTENÚRISTEEEEEEN ÁÁÁÁÁÁÁÁ VÉÉÉGREEE!!!!!!! AANNYIRA NAGYON IMÁDOM BAKKER!!

    VálaszTörlés
  8. szia Szilvi!:)
    lehet hogy most gyengének, és érzékenynek tűnök, de én elsirtam magam ezen a részen. mind az ahogy bánt Ronalddal Mr. Holman. A visszaemlékezés... úgy sajnálom:( nagyon rossz hogy vége, de csodálatosan írsz. imádom a blogodat<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, dehogy tűnsz annak, én is nagyon sokszor sírok mikor írom a részeket, jó ennél a résznél, pont nem sírtam. De nagyon örülök, hogy valakit ennyire megérintett. :))
      xx

      Törlés
  9. Szia Szilvi :)
    Úristen,ez csodás rész volt :)) végig könnyeztem,bár mondjuk ez annak is köszönhető,hogy olvasás közben hallgattam a blog zenelejátszóját és áhh,egyszerűen képtelen vagyok most normálisan fogalmazni. Ronald olyan aranyos és védelmező típusnak tűnik,aki tényleg szeretetteljes,de Harry-nél nem jobb ;)
    Örülök,hogy visszakapta az emlékezetét Harry és a vége pedig ütős volt,nagyon jó :)) Azt imádom az írásodban a legjobban,hogy a végén mindig valami csattanó van :)) Végre Harry látja Roxy-t,bár mondjuk most azon gondolkozom,hogy a vége mi lesz. Vajon Holman elviszi Roxy lelkét? Várom a folytatást :)
    Puszi^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia. Jaj de jó, hogy nem csak egy embert érintett meg ez a kis rész, azt hittem nem lesz ennyire siratós de akkor tévedtem. :D
      Hát... a végével kapcsolatban nem árulhatok el semmit, de 2 rész és minden kiderül.
      :))
      xx

      Törlés
  10. Szia drágám! (bocsi, ez csak jött)
    NAgyon nagyon nagyon tetszett! És végre nem mondtad, hogy 'ez most nem lett olyan jó rész'. Mert én akkor is tudom, hogy nagyon jó lett. A komik miatt ne legyél szomorú, mert ha kevés komi van, én akkor is írni fogok, és szeretni fogom az írásod, meg téged is! :)
    Végre emlékszik Hazza, de valahogy hozd vissza Roxyt kérlek...kérlek, kérlek, és még 10000x kérlek! :D
    Siess, és arra is kérlek 100x :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :))
      Talán azért nem írtam oda mert elfelejtettem. :D
      Annyira nem voltam szomorú, csak kicsit meglepődtem, hogy ennyire megcsappant a nézettség, de azoknak is ugyanúgy örültem, mint most.
      Sietek, de csak 1 hét múlva lesz rész. :(
      xx

      Törlés
  11. Úristen látta őt áááá^^ imádlak, köszönjük a részt :)) ^^ <3

    VálaszTörlés
  12. Úramisten végree <3 ááá <3 imádlak <3 ezer éve várok erre <3

    VálaszTörlés
  13. Aaaaa. Látja őt de miért megőrült vagy mi?! Hamar kövit.
    Pussssz barbi.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, nem őrült meg... majd kiderül mi történt :)
      xx

      Törlés
  14. omg ez perfect . örülök hogy harry újra emlekszik roxyra . kövit !!!

    VálaszTörlés
  15. Egyszerűen elképesztő, hogy miket tudsz kitalálni ennyi minden után! Csodálatos. Nem is tudok mit mondani... Nagyon megható történet. Nem szeretném, hogy vége legyen.:( Örökre olvasni szeretném. Remélem boldog befejezés lesz, ennyi szörnyűség után, amit történt, a legjobb ha minden helyre jön. (Ami nem lehet, mert Roxy halott, de Harry emlékszik rá, és ha látja is!! az már jó) Hány fejezetet van még hátra?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. E rész végén is sikerült mindenkit sírásra késztetned. Elképedbe olastam vissza tizedjére is a legvégét. Ez a lány mit tud még kihozni ebből a történetből? Már nem is lepődöm meg.
      Elolvastam az interjút is. Nagyon kíváncsi vagyok az utolsó részekre, azért is, amit mondtál róluk.
      Ha befejezed Roxy-Harry történetét szomorúan fognak eltelni a napjaim. Nem fogok tudni újabb részeket olvasni, stb. :'( Komolyan mondom, semmi miatt nem sírtam még annyit, mint ezen a blogon.. Fú.. nem tudom már kifejezni a gondolataimat. Még mindig ennek a résznek a hatása alatt vagyok. 100adjára is Gratulálok! Fantasztikusan írsz! Örökre emlékezni fogok erre a történetre.
      Amit mondani fogok, azt nem viccnek szánom: Ha lesz majd később egy lányom, biztos mindent elfogok mondani az 1D-ről neki. Mindent. Klippeket megmutatom neki, mesélek neki, hogy miket éltek át a fiúk, filmet csináltak, stb. Ezt a blogot pedig megmutatom neki, és garantálom, hogy ő is ennyire fogja majd szeretni, mint én most, örökre. Remélem amit most mondtam nem fogod elfelejteni. Messze van még, de kb 20 év múlva kapni fogsz egy e-mailt, amibe a saját és a lányom vélemény nyilvánítása lesz. Sok puszi! :)

      Törlés
    2. Szia 3 rész van hátra plusz egy epilógus, szóval már nem sok. Nagyon aranyos vagy, és olyan jó olvasni, hogy ezt gondolod rólam. :) Annak örülök a legjobban amit a végén írtál, bízom benne, hogy tényleg elküldöd azt az e-mailt. :) Várom majd, remélem nem felejtem el, és te sem. :)
      Köszi, hogy írtál. :)
      xx

      Törlés
  16. Úristen. Ez durva. Ronald....gondolom majd kesobb is felbukkan:) nekem szimpi, annak ellenere, hogy mit tett:/;) a veget valahogy sejtettem, ne kerezd, hogy miert:"D olyan varhato volt, es pont ezert nem csalodtam benned!:) hamar kovit!!!;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, Ronald pályafutása ennyi volt, nem tervezem, hogy felbukkanna még.
      Köszi :)
      xx

      Törlés
  17. Szegény Ronald :( Holman,hogy rohadjon meg...khm...elnézést!
    HARRY LÀTJA ROXYT?? :O :)
    Siess <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen látta, majd kiderül a kövi részben mi volt ez :)
      xx

      Törlés
  18. Kedves Szilvi!
    Igazat megvallva tegnap találtam rá a blogodra. Némelyik résznél mosolyogtam, valamelyiknél pedig sírtam. Rég nem olvastam ilyen jó blogot mint a tiéd! Egyszerűen ez az első olyan blog, ami tényleg kihozta belőlem az érzelmeket és aminek az új részeit epekedve várom. Egy este alatt elolvastam a 2. évad 27.részig. Egyszerűen faltam a sorokat! Elolvastam az interjúdat is, és meglepett a tény, hogy 22 éves vagy. És igenis tehetséges írónő vagy! Csak gratulálni tudok a blogodhoz, nagyon jó munkát végeztél! Ha befejezted, én akkor sem szeretnék elmenni a blogodtól. Újra szeretném majd olvasni. És újra is fogom! Most rátérek egy kicsit erre a részre. Egyszerűen tökéletes rész lett -mint mindegyik- és az, hogy Harry látta Roxyt..! Nagyon kíváncsivá tettél! Remélem újre együtt lesznek:)
    xX

    VálaszTörlés
  19. Szia. Köszönöm szépen, olyan jó, hogy a blog vège felé is vannak új olvasóim, aranyos vagy, hogy ezt gondolod. Puszi :)

    VálaszTörlés
  20. Sziaaa Szilvii!
    Huhh na szóval én kb úgy egy hete kezdtem el olvasni a blogod...rengeteg blogot olvastam már és tudtam hogy egyes részek után mi jön a sablon blogoknál...ebben a blogban is szinte tudtam h nem fog meghalni a csaj és "hurrá hepi end" ...hát nem. XD Egyszerüen annyira jól fogalmazod meg, meg maga a történet is szuper*0*. Sok barátnőmnek ajánlottam a blogod *-* ....Na szóval IMÁDOOM a történeteeet alig várom a kövit.
    Best Blog Ever...xd
    Puxi : Lilii

    VálaszTörlés
  21. Uristen ez hiper szuper jo volt. Meg hany resz van hatra. Befejezed a vakacio alatt es a szunetben hogy hozod a reszekez?
    Bocs a kerdes aradatert de imadom a blogod. Puszika biusss. Amugy kellemes unnepeket elore is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, köszönöm :)
      Ma vagy holnap felrakom a 28. részt. Összesen 30 részesre plusz egy epilógusra tervezem a második évadot. Így a 29. részt a karácsony alatt kapjátok meg, az utolsó azaz a 30. részt szilveszter körül, az epilógust valamikor utána. De persze ez csak terv, lehet előbb, de lehet csak januárban fejezem be. :)
      xx
      Neked is kellemes ünnepeket. :)

      Törlés