2013. december 21., szombat

28.Rész -Érints meg-

Sziasztok, a részről annyit írnék, hogy rövid lett és nem is sok minden történik benne, de nem szerettem volna még lelőni a poént, nem akarom elsietni. Remélem azért valamennyire tetszik nektek. A következő, azaz az utolsó előtti rész karácsony környékén várható, megpróbálok vele sietni. Jó olvasást. 
Boldog karácsonyt mindenkinek, legyetek jók másokkal, mert mindenki azt kapja amit ad. :)


 "Szerelem volt első látásra, utolsó látásra, örökkön-örökké tartó látásra."

 
Egyetlen pillanat képes megadni azt, amire már nagyon régóta vágyunk. Egyetlen apró pillanat, ami új reményekkel tölti fel a lelket. Életem során nagyon kevés öröm ért, de talán a legnagyobb akkor, mikor látott engem. Zöld íriszei mintha belém láttak volna. Nem csak álom volt, ez valóságos volt. Szinte éreztem ahogy megremegek, még mindig nagy hatással van rám hacsak rám pillant, egyik kezét a tükörre rakta, megakart érinteni, miután nem sikerült neki, a háta mögé kapta a tekintetét ahol álltam, de ott már nem látott, egyedül a tükör volt a barátunk, azon keresztül láthatott engem.

- Tényleg velem vagy? Képzelődöm? - nézett hosszan rám a tükrön keresztül.

- Nem képzelődsz, itt vagyok veled - lágyan elmosolyodtam, de arckifejezése nem arról árulkodott, hogy minden rendben lenne.

- Nem hallak - egyik kezét ismét a tükörre helyezte, mintha úgy elérne engem. - Milyen szép is lett volna, ha újra hallhatom a hangod, minden ellenünk van. Annyira szeretnélek megölelni, nagyon hiányzol - szemei könnyekkel teltek meg, egyetlen csepp szántotta végig puha arcát, majd rögtön letörölte azt.

Soha nem tudtam elviselni ha sír, nagyon ritkán tette meg, de mikor előtörtek belőle ezek a fajta érzések, akkor legszívesebben átöleltem volna, de nem tehettem meg, ahogyan most sem. Kezeim ahogy közeledtek felé, áthatoltak a testén, nem érinthettem meg.

- Szeretlek - suttogta azt a szót, amit mindig őszintén mondott ki. - Nem tudok nélküled élni - megrázta a fejét idegesen, majd újra letörölte apró könnyeit.

- Ha tudnád mennyire szenvedek emiatt, nem akarom, hogy miattam ezt kelljen átélned, annyira sajnálom - már én is sírtam, de szavaimat nem hallotta meg.

Ahogy néztünk egymás szemeibe, halk kopogásra lettünk figyelmesek, majd megszólalt az ajtó mögött Niall.

- Hé, haver, minden rendben van?

- Pe-persze - Harry megnyitotta a csapot, és megmosta az arcát.

Kidugtam a fejem a fürdő ajtaján, persze Niall akkorát ugrott ijedtében, hogy a szemközti falnak esett.

- Te normális vagy? - kapkodta szaporán a levegőt.

- Lát engem - szóltam szomorúan.

- De hát ez jó hír nem? - mit sem törődve velem, izgatottan benyitott Harryhez, még át is lépett rajtam, de ahogy meglátta a mosdón támaszkodva őt, megtántorodott. - Minden oké?

Harry felé fordult, szemei tüzesen izzottak, mérgesnek látszott. Nem tudtam hirtelen miért változott meg ennyire, de nagyon meglepett.

- Nem, semmi sincs rendben! Életem szerelme meghalt, látom őt a tükörben, de nem hallom! Talán megőrültem - miután befejezte, ráült a kád szélére, és kezeibe temette az arcát. Niall mellé sétált, majd vigasztalóan vállon veregette őt.

- Nem őrültél meg, én látom és hallom őt. Nem tudom hogyan lehetséges, de egy ideje kommunikálok vele, ahogy azt már elmondtam egy párszor. Ez Isteni csoda, Harry! Velünk lehet ahogyan szerettük volna - mosolygott a szőkeség.

- Ez nem igaz - vágtam közbe. - Soha nem lehetek már veletek úgy ahogy azelőtt. Soha nem érezhetem már őt, soha nem lehetünk már egy pár. Soha! Érted?

- Figyelj, tudom, hogy elég zavaros a helyzet így, de örüljetek annak, hogy ezek ellenére is együtt lehettek - Niall magabiztosan beszélt.

- Ez akkor sem ugyanaz - elfordultam tőlük, Harry kezdett el beszélni.

- Bárcsak én is láthatnám úgy ahogy te őt, bárcsak én is beszélhetnék vele.

- Beszélhettek, majd én tolmácsolom a szavait - Niall leült Harry mellé a kádra, majd nem sokkal később visszafordultam feléjük. Talán igaza van Niallnak, együtt lehetünk még egy kis ideig, amíg értem nem jön Holman, addig ki kell használnom, hogy beszélhetünk. Csak tudnám miként mondjam el nekik, hogy hónapok kérdése, és el kell mennem, ezt még Niall sem tudja. Nem mertem elmondani.

- Mondd meg neki, hogy nagyon szeretem, és álmainkban együtt lehetünk, amikor csak szeretnénk. Ott nem zavarhat meg minket senki, mi alakítjuk mi történjen. Ha akarja akár már este együtt lehetünk - Niall szóról szóra tolmácsolt.

- Nagyon szeretném, és emlékszem a régi álmaimra is, amiben csak ketten voltunk. Ezek szerint te voltál aki alakította őket. Mikor nem emlékeztem rád, akkor is álmodtam veled, de nem mertem elmondani senkinek.

- Így próbáltam magamra felhívni a figyelmet, azt hittem nem sikerült.

- De, nagyon is, Jane-ben is ezek miatt kezdtem kételkedni. Köszönöm, hogy segítettél.

*

Rengeteg megbeszélni valónk volt, Harry számtalanszor bocsánatot kért amiért az utóbbi időben úgy beszélt rólam ahogyan nem kellett volna. Én soha nem haragudtam rá, nem tudnék sohasem. Szinte elfeledkeztem arról, hogy nem élek, egyetlen apró dolog zökkentett ki mindig. Minden egyes érintésemkor, ujjaim áthatoltak rajta. Önkéntelenül is hozzáakartam érni ahogy régen is. De nem ment.

Végre eljött az este, a fiúk hazatértek. Ketten maradtunk Harryvel, egy nagy tükröt hozatott a szobájába. Azt mondta mindig mellette kell lennem, látni akar. Ha tudná, hogy nem maradhatok vele örökké. Ha Mr Holman nem is akarna magával vinni, akkor is elgondolkoznék rajta, hogy helyesen cselekszem-e. Egyáltalán nem normális, hogy egy szellemmel beszélgetnek a srácok, nem várhatom el Harrytől, hogy egyedül öregedjen meg egy tükörrel az oldalán amiben én nézek vissza rá. De azt hiszem ezen nem kell rágódjak, Holman helyettem is intézkedik, csak tudnám mikor fog magával vinni, nem bízok benne, minden pillanatot úgy akarok megélni Harryvel, mintha az lenne az utolsó.

Szorosan mellé feküdtem a francia ágyán, a hátam mögött lévő tükörből figyelte, hol vagyok éppen. Amióta meglátott nem akart szem elől téveszteni, talán attól félt, ha csak egy pillanatra leveszi a szemét rólam, eltűnök. Ha rajtam múlna egész életében vele lennék, de az önzőség lenne.

Szavak nélkül hunytuk le a szemeinket, homlokomat az övének támasztottam, jobb kezemet a mellkasára helyeztem. Majd izgatottan próbáltam az elméjébe hatolni. elég sokáig tartott, Harry nehezen tudott álomba merülni, de végül sikerült, és elkezdődött egy álom, ami bárcsak soha ne ért volna véget.

Egy tengerparton találtuk magunkat. A nap szikrázóan szórta ránk forró sugarait, a homok a talpunkat kellemesen csiklandozta. Fürdőruhában álltunk egymás mellett és a tengert kémleltük. Elsőként Harry szólalt meg.

- Ha megölném magam, együtt lehetnénk. Nem ezt szeretnéd? - komolyan tekintett rám smaragd szemeivel és kezei közé fogta az arcomat.

- Minden vágyam az, hogy együtt legyünk, de nem ilyen áron. Előtted még hosszú élet áll. Nem akarok az utadba állni - szemeim megteltek könnyekkel, most utasítottam vissza a legönzetlenebb dolgot a világon. Képes volna meghalni értem, nem engedhetem neki.

- De én szeretlek! - hangja szomorú volt, talán nem erre számított.

- Hidd el, én lennék a legboldogabb, ha együtt lehetnénk gátak nélkül. De nekünk csak ez jutott - elhallgattam, a sirályok és a tenger morajlása hallatszott abban a néhány másodpercben amíg álltunk némán. - Érints meg - suttogtam.

Bal karját felemelte maga mellől, lassan közeledett meztelen vállamhoz. Elsőként a mutató és középső ujjai értek hozzám, lágyan siklott végig a vállamtól egészen a könyökömig. Beleborzongtam az érintésébe. Szép lassan mind az öt ujját magamon éreztem. Jobb kezével ugyanilyen mozdulatokat tett, egészen addig míg két keze meg nem pihent a derekamon. Gyengéden húzott magához egyre közelebb. Forró lehelete csiklandozta az orrom hegyét, szinte hallottam szapora szívveréseit. Csípőcsontjának ütközött a hasam, bőrünk eggyé olvadt a nagy melegben. Egyik kezét végig siklatta az oldalamon, majd megfogta az állam, és felemelte azt, így elkerülhetetlen volt, hogy ne nézzek  a szemeibe. Csillogása szinte elvakított, mindaddig bambultam gyönyörű íriszeibe, míg ajkai az enyémeknek nem simultak. Csókja nem volt követelőző, hosszasan időzött ajkaimon, nyelve nem ostromolta az enyémet, mégis ez volt a legszerelmesebb csók, amit valaha kaphattam tőle. Még jobban ölelt magához, mint aki soha nem akarna elengedni, én is ugyanígy tettem, Úgy csókoltam őt, mintha az lenne az első és egyben utolsó csókunk. De abban a pillanatban elfeledtem mindent, csak mi ketten léteztünk, egyet kívántam csak, amit rengetegszer kívántam már, de soha nem teljesült.

Egyetlen ellenségünk volt csak: az ébredés.

Mindennap 'találkoztunk' Harryvel, szinte függővé tettem, hogy aludjon. De tudtam, hogy ez sem helyes, nem mehet sokáig így, és nem is fog, mert Holman hamarosan eljön, és ezt a kevés örömöt is elveszi tőlem.

Három hete álmodunk együtt, mégsem tudjuk megunni. Ha ez az egyetlen módja, hogy egymáséi legyünk, megtesszük. Önzőnek érzem magam, amiért elveszem Harry álmait, még sincs lelkiismeret furdalásom. Ennyi jár nekem, mert hamarosan eljön értem Ő, aki nem ismer kegyelmet, elvesz tőlem mindent ami én vagyok: a LELKEMET.

27 megjegyzés:

  1. Nagyon jó lett...!!! :) remélem Holman mégsem jön el... :// Köszönjük Szilvi <3 :)

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jó lett, el sem hiszem hogy Harry látja őt a tükrön keresztül, ez olyan szhomorhúúúú hogy csak látja de nem hallja,nem érintheti meg. Alig várom a következő részt (az utolsó elöttit :'( ) Kellemes ünnepeket Szilvi!!!!!!!4

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, neked is Kellemes ünnepeket :) Puszi

      Törlés
  3. Nagyon nagyon jó lett!! Imádtam!! Végre valamilyen módon boldogok lettek!! Harry olyan aranyos hogy meghalna Roxyért :) Én a végére elkezdtem sírni :,( Miért nem mondja el Roxy hogy Holman hamarosan elviszi?? Kár hogy lassan vége lesz egy részem várj a végét a másik részem nem szóval kettős érzések vannak bennem :) :( Istemre mondom nem tudom hogy tudsz ilyen jó történetett írni :) Nagyon nagyo várom a kövi részt :) REmélem Roxy és Harry valahogy együtt lesznek a végén
    Puszi:Angi :* <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, köszi :) Talán azért nem mondja el mert nem akar nekik több fájdalmat okozni, szép csendben akar elmenni, hátha az nem lesz olyan rossz a fiúknak. :)
      xx

      Törlés
  4. Plusz Boldog Karácsonyt Szilvi :) <3

    VálaszTörlés
  5. Szia !
    Olyan gyönyörű volt,szavakat nem találok..most éppen a könnyeimmel küszködök. Az az álom ..bárcsak végre teljesülne az,hogy együtt legyenek boldogan,mert kijár már nekik ez. Nem tudom,mi lesz a vége a történetnek,de nagyon remélem,hogy nem kell Harry-t szomorúan látnom. ;)
    Puszi :) Kellemes Karácsonyi Ünnepeket ! :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, köszi :) Hamarosan minden kiderül, szerdán vagy csütörtökön hozom az utolsó előtti részt :)
      Neked is Kellemes Karácsonyi ünnepeket. :)
      xx

      Törlés
  6. Hali!
    Tudom nem írok sűrűn, de olvasom és nagyon nagyon tetszik! Nagyon jó, hogy Harry látja a tükörben. :) De miért nem mondja el, hogy Holman el fogja vinni a lelkét? A végén én is elsírtam magam, mint gondolom minden egyes olvasót, aki érzékeny típus. A lényeg: Nagyon tetszett a rész, siess a következővel! Már tűkön ülve várom!
    Puszii: Messo
    U.i. : Kellemes Karácsonyi Ünnepeket Neked és Boldog Új Évet! :

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, semmi gond :) Köszi.
      Bevallom én is sírtam, miközben írtam, és remélem még egy jópáran rajtam kívül. :)
      Neked is Boldog Karácsonyt és BUÉK :)
      xx

      Törlés
  7. Rövid rövid, de akkor is tökéletes lett. És megleptél :P
    Nagyon tetszett, de akkor is félek, hogy mi lesz a következő részben esetleg!: D
    Nagyon siess, mert felcsigáztál! :)

    VálaszTörlés
  8. Nagyon jó ;) szerintem nem norma az aki meg merészelte nyomni a nem tetszik gombot.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm :) Sajnos nem mindenkinek tetszhet :(

      Törlés
  9. Sziaa! :)
    Ismét le voltam maradva, de már bepótoltam! Tegnap elolvastam az utolsó 3 részt és utána írtam egy kisregényt ide, de valamiért nem posztolta ki, úgyhogy most újra leírom!
    Imádtam mind a három részt úgy, ahogy a többit is!*-* Örülök, hogy Harry végre emlékezik és hogy Jane eltakarodott a fenébe, mert már nagyon rühelltem...:DD Tetszik a tükrös megoldás is, hisz legalább így láthatja a fiú a lányt. :)
    Fogalmam sincs, hogy boldog vagy szomorú vége lesz-e, csak reménykedem az egyikben..:) Azonban már a gondolat, hogy hamarosan az életem egy részének vége lesz, hogy végleg befejeződik a történet nagyon elszomorít! Persze tudom, hogy ilyen az élet és van, amit már nem lehet tovább húzni!
    Ettől függetlenül nagyon várom a következő részt és siess vele, mert nagyon-nagyon kíváncsi vagyok!

    ölel, puszil, Diush
    u.i.: Kellemes Karácsonyi Ünnepeket Kívánok a kedvenc Írómnak! :)♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, no problem :)
      Nem vagy egyedül én is szomorú vagyok amiért vége lesz ennek a blognak, de nem tudom, és nem is akarom már tovább húzni. Holnapra megpróbálok részt hozni. :)
      Puszi.
      Boldog Karácsonyi Ünnepeket neked is :)

      Törlés
  10. nagyon jó lett :) olyan jó lenne 3. évad is. :(( siess a kövivel! :D

    VálaszTörlés
  11. Huu...Végre láthatja Harry is Roxyt. Nagyon jó volt olvasni, amikor beszélgettek, és végre elhitte Harry, amit el kell. Nagyon kíváncsi vagyok a következő részre. Nem szeretném, hogy Mr. Holman elvigye magával Roxyt. Remélem, sőt bízom benne, hogy nem így lesz. Így nem érhet véget ez a csodálatosan szép történet.
    Boldog karácsonyt, remélem minél hamarabb hozod a következő részt! Puszi.:)
    ui: Csinálni fogsz az epilógus után egy végső, befejező videót? Nem olyanra gondolok, hogy megköszönöd az olvasóidnak a nem tudom miket, hanem, hogy mi történt ebbe a második évadba, vagy az egész történetnek egy összefoglaló videót. Nagyon örülne neki mindenki! :)
    Felmerült bennem egy kérdés. Nem szeretnél pár plusz részt írni majd még? Holman szemszöge szerint. Arra is nagyon kíváncsi lennék. Semmi többet nem kérnék, csak ezt az egyetlen egy dolgot. De ezt elmondhatatlanul!!! :)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szilvi!
      Tegnap este találtam rá erre a blogra: http://harrystylesbestlovestory.blogspot.hu/
      Azóta olvasom, most fejeztem be. Késztetést éreztem arra, hogy megmutassam neked ezt a blogot. Remélem valamikor, minél hamarabb ha az időd engedi, elolvasod. Nagyon boldoggá tennél vele! :) Szerintem nagyon szép történet!

      Törlés
    2. Szia, köszi :)
      Az epilógus utáni részeken még nem nagyon gondolkodtam, de talán belefér majd az időmbe a későbbiekben, persze nem ígérem, hogy hozni fogok ilyen részeket, de megpróbálkozom vele e a kedvetekért. Ja és, hogy Holman szemszögéből... majd meglátjuk.

      A videót valószínűleg elkészítem :)

      Amit küldtél blog már egyszer rátaláltam, de nem nagyon van időm olvasni, hosszú is, lusta vagyok elkezdeni, de ha egyszer rászánom magam, ez lesz az első amit elolvasok, köszi a linket. :)
      xx

      Törlés