2014. február 27., csütörtök

-Írj nekem-

Sziasztok! Huh de régen nem írtam ebbe a blogba, annyira hiányzik. :( DE nem is ezért írok nektek. Elsősorban azoknak üzennék akik nemrég kezdték el olvasni a történetet, nyugodtan írjatok nekem véleményt, nem harapok érte. 

Köszönöm, Szilvi.
ui: Itt az új blogom ha érdekel valakit, és nem nézett még be: Face the Sun

9 megjegyzés:

  1. Drága Szilvi :)
    a Forever and Ever fantasztikus blog volt :') teljesen az életem részévé vált nagyon nehéz volt "megvállni" tőle.imádom ahogy írsz te vagy a világ legjobb író nője <3 remélem valamikor már könyvesboltba vehetem meg a könyveidet :) rengeteg blogot olvasok de egyértelműen ez a legjobb.az ötleteid mindened..... ;) imádlak es biztos hogy az összes blogodat el fogom olvasni :*
    Puszii :~B

    VálaszTörlés
  2. Kedves Szilvi!
    Igazából fogalmam sincs, hogy hol kezdjem. :D
    Nem tudom, elolvasod-e még ezt a hosszúnak tervezett későn jövő megjegyzésemet. Nos, engem még valószínűleg sosem láttál a blogon. Én voltam az, aki minden egyes rész után azonnal írni akart valamit, de egyszerűen nem volt erőm hozzá. Csak csöndben pipálgattam. Hát nemrégiben végre összeszedtem magam, elhatároztam hogy a Face the Sun új részéhez, feltétlenül írok valamit. De mindig elbizonytalanodtam, úgy gondoltam a monológom nem való oda.
    A Forever and Ever egy hihetetlenül, rémisztően ötletes egy blog volt. Köztünk szólva, ez volt az első fanfiction történet, ami felkeltette a figyelmem. Azelőtt tudatlanul beértem a KE sztorikkal :D
    Talán nyálasan és gyerekesen hangzik... de esküszöm te lettél a példaképem. Az, ahogyan írtál, arra inspirált hogy nekem is muszáj mutatnom valamit magamból.
    Úgy emlékszem, az első évad 19. részénél döntöttem úgy... "Jé, hát ez valami eszméletlen, muszáj elolvasnom" :D Több napig is a monitor előtt görnyedtem. Csak olvastam, olvastam és olvastam. Minden egyes résznél megkönnyeztem. Mikor elkezdted írni a második évadot, egyből beleolvastam. Láttam magam előtt ahogy szomorkodok a történtek miatt, ezért egy nagyon nagy baromságra határoztam el magam. Fel hagytam a Forever and Ever olvasásával...
    Természetesen nem bírtam sokáig. Mindig láttam a csoportban, a blogger irányítópulton hogy jött a rész, amit régen oly annyira vártam. Így hát rászántam magam, a közepénél elkezdtem olvasni. Majdnem belebetegedtem, azt kell mondjam :D Úgy gondoltam felmegyek Harry-hez, még ha nem is igaz ez az egész, és jól képen találom hogy emlékezzen. Fájt volna neki, de Roxy megérdemelte volna.
    Szóval mikor eljött az Epilógus... "Oh az a szörnyű ítéletnap!" pont akkor volt nálam az egyik barátnőm. (aki... talán hála az istennek, vagy sajnos, de már nem a barátnőm) Ha ő nem mondogatja, hogy ez egy kanál kaki, akkor több könnyesládám is lett volna mint egy. Egy gonosz nőszemély volt, de ebbe ne menjünk bele :D . Szóval másnap, mikor a barátnőm elment... én bezárkóztam a szobámba, fülhallgatót vettem. Egész álló nap a Forgettinget hallgattam és bömböltem, rúgtam, haraptam de mindenről Harry és Roxy jutott eszembe. Mikor megláttam, hogy kiírtad a címhez hogy "Befejezett" én összetörtem. Átnéztem az eddigi fejléceket, a trailer a szereplőket, mindent! Mintha szakítottak volna velem. Beleszerettem a blogba. Annyira sajnálom, hogy legalább egy megjegyzést nem írtam! Hogy mikor láttam a csoportban a kérdéseid, képtelen voltam válaszolni! Most talán tényleg gyerekesnek tűnhettem, ne haragudj! Muszáj volt írnom, mert nem bírtam elengedni a Forever and Ever-t. :')
    Köszönöm, hogy meghallgattál és a történetet is! Egy élmény volt végigolvasni :)
    ui.: Ha valaki, akkor én vagyok az aki megszállottul várja a Face the Sun új részeit. Szóval ne hagyj cserben! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia. Nagyon örültem mikor megláttam a kommentedet. És ne aggódj egyáltalán nem gond, hogy csak most írtál. Annyira jó látni, hogy ilyen hatással van rátok ez a kis blog, ez volt a célom vele, mégis sokszor meglepődöm mikor írjátok.
      Egyáltalán nem vagy gyerekes, szépen kifejtetted a véleményed, és csak ez számít. :)
      Remélem többször is elolvasod majd ezt a blogot, sokat jelentene nekem. :) Köszönöm, hogy írtál, és nyugodtan írj rám facebookon is ha úgy tartja kedved. Nem harapok. :)

      xx,Szilvi

      Törlés
  3. Kedves Szilvi! életem egyik legjobb napja volt, amikor rátaláltam a blogodra. már a prológusnál belopta magát a szívembe, ès már akkor éreztem hogy ez egy kicseszett jó blog lesz. ahogy írsz, az valami fantasztikus, az ötleteidről nem is beszélve. én nagyon sok 1D fanfictiont olvasok, meg is volt a kedvencem már 6 hónapja, de a te blogod kiütötte. így utólag már csak azt sajnálom, hogy nem találtam rá hamarabb a blogodra, és nem voltam végig veled.
    És lehet, hogy már nem jársz ide vissza, és nem fogod látni, de én mindenesetre hagyok itt neked egy kommentet, ha látod, ha nem. mert nem tudom elégszer megköszönni, hogy megírtad ezt a csodálatos blogot. nagyon a szívembe lopta magát Roxy és Harry története. Ha ők nevettek, én is nevettem. ha ők sírtak, én is. Minden álmom, hogy kapjak egy olyan testvért, mint Liam. Hogy egyszer valaki úgy szeressen, mint Harry Roxyt, vagy ha csak fele annyira már az is elég. és hogy ilyen csodás emberekkel legyek körülvéve, mint Niall, Louis és Zayn. azt meg kell mondanom, hogy a 2. évadban Niall lett a kedvenc szereplő. annyira boldog voltam, amikor látta Roxyt!

    és még ezerszer: köszönöm! köszönöm, hogy megírtad. köszönöm, hogy színt vittél szürke hétköznapjaimba ameddig a blogod olvastam. köszönöm! mindig emlékezni fogok Roxy és Harry történetére. FOREVER AND EVER <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, nagyon örülök, hogy idetaláltál. Mivel kapok értesítést minden kommentről, így mindig elolvasom őket. Boldoggá tesz az,hogy ennyire tetszett neked a blog. Már lassan egy éve befejeztem, nem gondoltam volna,hogy valaki egy év után még kíváncsi rá. :-) Köszönöm a kommented. Puszi.

      Ui.: Nyitottam egy új blogot ha gondold nézz be. :-)

      Törlés
    2. majd mindenképp benézek :) <3

      Törlés
  4. Szia Szilvi!
    Mit is mondhatnék? Azok akik előttem kommenteltek mindent elmondtak. A Forever and Ever lett az a blog, amit valaha is képtelen lennék feldolgozni, hogy végleg vége, elengedni sem akarom, örökre el akarom zárni, mélyen a szívembe, és kincsként őrizni, amíg csak lehet. Befejezted a történetet, megszámláltad a blog perceit. Így utólag nagyon sajnálom, hogy lassan 2 év után találtam meg a blogod, és én sem lehettem veled minden egyes résznél. Hihetetlen hatással van az emberre egy ilyen csodálatos alkotás. Elmondhatatlanul fájt, szenvedtem amikor Roxy magatehetetlen volt test nélkül. Több részen át potyogtak a könnyeim Roxy-ért, és Harry-ért. A szerelmükért. Értük. Valamilyen csodát vártam... azt a csodát, amiben Roxy egyszer csak egy elveszett lélekből újra az Ő drága szerelme mellett lehet, és mindenki mellett aki neki fontos... az élők között, szeretetben, boldogságban. De mint tudjuk, az élet nem fenékig tejfel, sokszor igazságtalan, kibabrál velünk a sors, pont úgy, ahogy te gyönyörűen leírtad nekünk. Számtalan blogot olvasok én is, voltak köztük jók, rosszak. Eddig egy másik blogot zártam el a szívemben örökre. De most a tied is helyet kapott benne. Mint ahogy a Face the Sun-nál is írtam, nagyon, de nagyon boldog lennék, ha írnál még blogot. Ez az ami hozzád, neked való. Amikor már Roxy teljesen szenvedett Jane miatt, azért amiért az a kis cafka befurakodott Harry agyába, teljesen kimosta, és Harry emlékvesztesége miatt is, nem beszélve arról, hogy a fiúkat is mennyire féltette, nem bírtam már idegekkel. Egyre csak azt hajtogattam magamban, hogy én már pedig senkit sem fogok ezek után közel engedni magamhoz, mert nem akarok ugyan így szenvedni. Jobb érzelmek nélkül meg halni. Egy ideig hozzá sem nyúltam a bloghoz, de ez nem tartott tovább legalább fél napnál. Azt nagyon szerettem, hogy a részek elejét mindig valami idézettel láttad el, sosem hagytad üresen, mindig vittél bele valami csalafintaságot, valami színt, valamit ami megragad, ezért imádtam minden pillanatát. Volt benne valami varázs... felfoghatatlan. Még én magam sem tudom mi. Rettegtem amikor Holman rá talált, bántotta, vagy bármit tett vele. Szerintem mások is így vannak ezzel. Csak azt nem bírom felfogni, hogy, hogyha Őt gyerek korában bántották, meg erőszakolták, minek kell mások életét tönkre tennie? Miért nem elég az, ha csak az Övé ment tönkre? Miért kell mások életét pokollá tennie, csak azért, mert neki az volt? Legalább báhatott volna rendesen az emberekkel, gyerekekkel, és meg próbálhatott volna normális, boldog életet élni. De neeem... Ő miért is tenné? Inkább ki szemelte magának szegény Roxy-t, aki még magát is okolta, hogy azoknak baja esik, akik körül veszik. Undorító féreg... minden esetre, remélem azért még, ha vissza látogatsz a Forever and Ever-re, akkor el olvasod ezt a kis... gondolatmenetemet. :) nem akarom mások szavait ellopni, szinte előttem elmondtak mindent, de azért még volt mondani valóm. Nagyon köszönöm, hogy egy ilyen csodálatos blogot el olvashattam. Nagyon köszönöm neked.
    Százszor és megannyiszor ölel téged: ~FlowerGirl~* :) xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia. Köszönöm, hogy írtál. Minden kommentre válaszolok, a tiéd sem kivétel. :)
      Próbáltam úgy megírni ezt a blogot, hogy élvezhető és átérezhető legyen, és olyan jó olvasni mikor valaki azt írja, hogy sikerült átadnom azt amit szerettem volna.
      Bár így két év távlatából rengeteg hibát fedeztem fel a blogban, azért még nekem is a szívem csücske marad.
      Van új blogom ha érdekel, bár más néven kezdtem bele.

      http://lastdays-sophie.blogspot.co.uk/

      xx, Szilvi

      Törlés