Sziasztok! Nagyon boldog vagyok az előző részhez érkezett 6 kominak, remélem ehhez a részhez is legalább ennyien írtok. Iratkozzatok fel! Jó olvasást! :)
Álltam
előtte mint egy szobor, teljesen ledermedtem, talán a
testvérem az aki előttem áll. Soha nem éreztem a testvéri
szeretet, nagyon hiányzott ez is az életemből. Mona egy kicsit
adott belőle, de az nem volt ugyanaz, mindig is sóvárogtam ezután.
És most itt van, de nem érzek semmit, Liam egy idegen számomra.
Végig mértem, arcomra kiült a szomorúság amit Ő is észrevett.
Ráadásul másodpercekig nem szólaltam meg csak bámultam Őt.
– Valami baj van? – szólt illedelmesen.
– Dehogy is, csak keresek valakit – tértem
magamhoz.
– És kit? – kedvesen elővillantotta hófehér
fogai.
– Azt hiszem apukádat – hirtelen nagyon
izgatott lettem. Nem tudtam, hogy akarok-e vele találkozni.
Kettős
érzés kavargott bennem. Elfutottam volna legszívesebben, de
találkozni is akartam vele. És a szemébe mondani minden
keserűségem ami az elmúlt években összegyűlt.
– Nem sokára itthon vannak, ha akarod egy tea
mellett megvárhatjuk őket.
– Nem is tudom – tiltakoztam volna de a
kíváncsiságom elfogadta az invitálást. Egy fél mosoly
kíséretében beléptem az ajtón. Gyönyörű ház volt. Egy
nappali volt szinte az egész földszint, mellette egy amerikai
konyha és egy vele egybenyitott ebédlő kapott helyet. Talán még
a szám is tátva maradt. Nem jártam még családi házban. Soha.
– Nyugodtan foglalj helyet. Éppen most lett kész
a tea, hozok egy csészével.
– Köszönöm – mondtam mikor a kezembe adta a
csészét.
Leült velem szemben és nézett, gondolom azt
várta, hogy megszólalok. De én zavartan kortyolgattam a meleg
teát, mennyivel jobb íze volt ennek mint az árvaházi teának.
Végül Liam törte meg a csendet.
– Mi a neved? Te már tudod az enyém, én a tiéd
még nem.
– Roxy.
– Szép név. Szóval miért keresed a szüleimet?
– mosolygott.
– Apukádat keresem ami azt illeti, de ha nem gond
ez ránk tartozik, majd ha akarja elmondja! – szóltam enyhén
bunkó stílusban. Pedig ez a fiú nem tehetett semmiről, mégis
nehezteltem rá amiért neki megvolt az ami nekem nem. Őt szerette
az apám., megadott neki mindent amit tőlem elvett.
– Jó ahogy akarod. Nem vagy idevalósi ugye? Nem
láttalak még a környéken.
– Egy árvaházban nőttem fel – válaszoltam
röviden.
– Oh sajnálom, ne haragudj – nézett maga elé.
– Semmi baj, az tény, hogy nem volt valami szép
életem eddig.
– Mennyi idős vagy? – kérdezte újra rám
nézve.
– Tizennyolc leszek augusztusban.
– Tényleg? Nekem is augusztusban van a szülinapom
csak én tizenhét leszek.
Tényleg igazat mondott a nagyapám, az apám
tényleg hamar vigasztalódott az édesanyám után. Ebben a
pillanatban, férfi nevetés hallatszott a bejárat felől. Kinyílt
az ajtó és belépett rajta egy 40-es férfi és egy szép nő. A
szívem nagyot dobbant, felálltam hirtelen és ki akartam szaladni a
házból, de a lábam nem mozdult, szinte szoborként álltam ott
annyira átjárta testem az idegesség.
– Apa ez a lány téged keres – lépett közelebb
Geof-fhoz Liam és megölelte, és nyomott egy puszit az anyukája
arcára. Ez az idilli család olyan messze állt tőlem, mégis egy
kar nyújtásnyira van.
– Üdvözlöm Kisasszony Geoff Payne vagyok miben
segíthetek? – nézett rám meglepetten mégis nagy mosollyal az
apám. Még mindig megszeppenve álltam ott, nem tudtam kinyögni egy
árva szót sem. Újra Liam-re és az anyukájára néztem, Liam
éppen megölelte Őt. ekkor a fájdalmam felszínre tört, és
ajkaim között ki jöttek azok a amikre a választ már évek
óta tudni akartam.
– Miért hagytál el? Miért raktál be egy
árvaházba? – görnyedtem össze és zokogásba törtem ki, nem
tudtam kontrollálni magam.
– Miről beszél maga? – hallottam kétségbe
esett és meglepett hangját.
– Mi ez az egész Apa? – szólalt meg Liam is.
– Geoff nem lehet, hogy Ő az? Amanda lánya és a
tiéd?
– Nem, az nem lehet. De hogyan találtál ránk? –
guggolt le mellém. Ránéztem könnyektől áztatott szemekkel és
gúnyos mosolyra húzódott a szám.
– Látom neked csak az a fontos, hogy miként
találtam rátok. Nem sül le az arcodról a bőr? Az egész
életem pokol volt odabent. És ezt te tetted velem. Gyűlöllek! –
ordítottam magamból kikelve.
– Nem tudtalak felnevelni, mindig is édesanyádra
emlékeztettél volna. Ugyanolyan szép vagy mint ő volt – felém
közeledtek ujjai. Megsimogatta meleg kezével az arcom, én persze
egyből elrántottam magam az érintéséből.
– Nincs az az ember akit nálad jobban gyűlölnék!
Ez nem kifogás, hogy rá emlékeztettelek, a te gyereked is voltam.
A te véred vagyok, és hagytál megrohadni egy koszos árvaházban.
Persze te ahogy anyám teste kihűlt és Én is eltűntem az
életedből, egyből mással vigasztalódtál! – vetettem egy
pillantást Karen és Liam felé.
– Nem ők tehetnek erről az egészről, kérlek
beszéljük meg felnőtt ember módjára! – Nevetésem a
gúnyosabbnál is rosszabb volt.
– Felnőtt módjára, szerinted egy olyan helyen
mint az árvaház milyen embert tudnak nevelni? Meglátszik, hogy
fogalmad nincs miken mentem keresztül. Ráadásul te beszélsz
felnőtt szemléletről? Elhagytad a saját gyermeked! – Felálltam
a földről és el akartam menni, kár volt idejönnöm. Csak annyit
értem el vele hogy még jobban gyűlölöm az apámat, és a
fájdalmam sem csillapodott, sőt.
– Várj ne menj! – szólt utánam Karen. – Ha
Geoffal nem akarsz beszélni, kérlek hallgass meg engem.
– Mi értelme lenne? Úgy sem tudna olyat mondani
ami meggyőzne vele kapcsolatban bármit is – néztem rá.
– Kérlek, nyugodjunk meg és igyál velem meg egy
teát! – nézett rám kedvesen, szemeiből áradt az őszinteség.
– Rendben, de ne itt beszélgessünk – kiléptem
az ajtón és Karen utánam sietett. Szótlanul sétáltunk egy két
percig majd megkérdeztem tőle még egy dolgot amit nagyon szerettem
volna tudni.
– Tudod hol van az édesanyám eltemetve?
– Persze, minden évben viszünk neki virágot, és
gondozzuk a sírját.
– Remek – nyögtem ki. Kiértünk a temetőbe, a
szívem összeszorult. Újra eszembe jutott az az érzés mikor Monát
elveszítettem, a gyász. Egy szép virágokkal teli sírnál álltunk
meg, Rápillantottam a kőre amibe ez volt vésve „Amanda Atkins
élt 23 évet”.
– Milyen fiatal volt – elcsuklott a hangom és
végig simítottam a márványkövet.
– Nagyon szerette Őt az édesapád, ezt jó ha
tudod és téged is. De Geoff nem lett volna akkor alkalmas hogy
felneveljen.
– Még mindig nem értem, hogy miért.
– Abban igazad van, hogy ilyen drasztikusan nem
kellett volna téged eldobnia magától. Azt is jó ha tudod, bár
Geoff nekem ezt még nem mondta el őszintén soha, hogy nem
szeretett engem a kapcsolatunk elején. Úgy gondolom csak felejteni
akart, és belement hirtelen egy kapcsolatba a születésed után 3
hónappal, és mint tudod Liam is megfogant rá 1 hónapra. Akkoriban
én is nagyon szomorú voltam amiért csak második lehetek nála, de
már elfogadtam, hogy örökké Amandá-t fogja szeretni. Miután
Liam megszületett akkor éreztem igazán, hogy talán érez irántam
valamit, de még akkor sem ugyanazt amit édesanyád iránt. Tudod,
Amanda volt az egyik legjobb barátnőm, és láttam a nagy szerelmet
közte és Geoff között.
– Akkor miért vagy az apámmal, ha szerinted nem
bírja elfelejteni az anyukámat?
– Mert szeretem, mindig is szerettem, már akkor
is mikor anyukáddal volt. Titkoltam nagyon sokáig. A gyász hozott
össze minket.
– Biztos nagyon kedves volt az édesanyám, mint
te – mosolyogtam rá.
– Igen, az volt, és gyönyörű. Kérlek ne menj
el, maradj velünk egy ideig és beszéljétek meg ezt az
édesapáddal. Sokat beszéltünk rólad az évek alatt, de nem mert
lépni, hogy kihozzon onnan.
– Nem tudom, hogy jó ötlet-e. De igazából
nincs hova mennem, elszöktem.
Meglepetten pillantott rám és megtorpant.
– Mi? De miért?
– Nagyon rossz életem volt ott, amit most nem
ecsetelnék. Két hónapig valahol meg kell húznom magam, hogy ne
találjanak rám, nem akarok visszamenni oda soha.
– Látod ezért is maradj velünk, segítünk
ezentúl mindenben. Kérlek – nézett rám kedvesen és megölelt.
– Maradok.
Végre azt éreztem, hogy valakinek én is fontos
vagyok, és van értelme az életemnek.
Ahh nagyon jó lett. :D Kövi mikor lesz?
VálaszTörlésJövőhét péntek :) és köszi
TörlésTénylegnagyon jó lett :))) Kár hogyLiam fiatalabb nála és hogy a yesója szivesen elnézném ahogyan összejönnek, deezatedolgod, ésahogy gondolom Hazzaval fog össze jönni! Siess a kövivel!!!!!!!!!!
VálaszTörlésszia köszönöm :) És igen Liam fiatalabb nála, és ez a történet még az x factor előtt történik, még egy darabig :)
TörlésMeglepi van nálam számodra ;)
TörlésJó lett.Gyorsan kövi :S.ki csinalta a fejlécet *.* ?
VálaszTörlésbarátnőm és én :) és köszi
TörlésNagyon tetszik, jó lett! Az új dizájn pedig klassz! ;-)
VálaszTörlésköszönöm :)
TörlésIgényes design. Tetszik a fejléc!:D Most értem ennek a végére. A másikat is olvastam, de még nem fejeztem be, mert hosszú. Ezt pedig azért említettem meg, mert annak pont az elején jártam, mikor ebbe kezdtem bele. Ettől tökéletesen kirajzolódik, hogy mekkora fejlődésen ment keresztül a stílusod. Már ha te írtad ezt; http://ilovehimforeverstyles.blogspot.hu/.
VálaszTörlésTényleg, ez a háttér nagyon jól illet a történethez, mikor az árvaházban szenvedett.
Eleinte igazából kicsit meg is ijedtem, hogy megint egy árvaházas történet, de annyira borzasztó volt, és annyira szomorú... beleszerettem. Tetszik, hogy kicsit visszatetted őket az időben, és ez az egész, ahogy elintézted, hogy a testvére legyen. Ja és tetszett a szökés része.
Már alig várom a folytatást! Fel is iratkoztam!
Ha gondolod, te is nézz be hozzám.
~xx
Szia, nagyon köszönöm a kommentedet. igen én írom az ilovehimforevert, és én is tisztában vagyok azzal hogy az nem ennyire jó törénet mint ez, nekem ez sokkal jobban tetszik. Az az első blogom, azelőtt nem nagyon próbáltam meg írni, talán 1x, (de az egy füzetben van, és azt is felakarom majd 1x rakni, ja és az nem 1D közel sem).
VálaszTörlésNem írtam olyat, hogy nem ilyen jó az történet. Bár kicsit sablonosabb, mint ez, de nekem tetszik. Csak ugye, a fogalmazás stílusod fejlődik, és ez határozottan jó.
TörlésÉn is így értettem ahogy te :)
TörlésNagyon tetszett! Végre van egy új családja,aki nem fogja bántalmazni. Én legszívesebben fel jelenteném azt a fickót aki megerőszakolt! Kíváncsi vagyok,hogy a családjának el-e fogja mondani,hogy bántották,megalázták,megerőszakolták. Ezek mind olyan sérelmek,amin nehezen tudja túltenni magát az ember. Már alig várom a folytatást! xx:)
VálaszTörlésMindent megtudsz a maga idejében :)
VálaszTörlésKöszönöm a hozzászólásod :)
ui: vannak terveim még a bonyodalomra ... ;)
Várom a következőt! :)
VálaszTörlés1 hét :)
TörlésSzia!
VálaszTörlésNagyon tetszik várom én is a következő részt.Reni:)
köszi, lehet holnap már fent lesz
Törlés