15.Rész -Váratlan látogatás-

 Sziasztok,meghoztam a 15.részt, remélem elég izgis lett. Komikat kérek és pipákat :) puszii (amiért ennyien kértétek a kövi részt meghoztam )

Hát nem igazam lett? Egy jég kocka szépen lehűtötte a nyelvem, igaz mire hazaértem már nem éreztem semmit, de csak azért hogy igazam legyen benyúltam a mélyhűtőbe és elővettem a jeget. Miközben a nyelvemet hűtöttem Zaynre gondoltam hogy milyen nevetséges volt. Mégis mit gondolt? Hogy a két szép szeméért nyálat cserélek vele? És amúgy is Harry nem beszélt rólam hogy bejövök neki? Minek próbálkozik be ha a hülye is látja hogy Harrynek tetszem.

Na mindegy csak az volt a biztos hogy Zayn nálam nem jöhet szóba, aranyos helyes, de Harry Ő más, a szívem is kihagy ha meglátom, de félek, túlságosan is hogy bevalljam neki miért nem akarok tőle semmit. Gondolataimból a fájdalom zökkentett ki, mert szerencsésen lefagyasztottam a nyelvem.

-Áúú - sziszegtem a nyelvemet fogva.

-Veled meg mi történt? - nevetett a hátam mögül Liam.

-Áh semmi csak megégettem a nyelvem.

-És mi van Zaynnel?

-Semmi - vágtam rá.

-Neki is tetszel tudod?

-Észrevettem. - forgattam meg a szemem - Olyan mintha fogadott volna a két fiú ki szerez meg először.

Liam a padlóra nézett amint ezt kimondtam, egyből gyanús lett, Ő tud valamit. Biztos vagyok benne.

-Liaaaaam - húztam el a nevét. - Ki vele, mit tudsz?

-Ez még azelőtt volt hogy tudtam volna a múltadról, és annyira szégyenlem magam hogy engedtem, de Harry és Zayn fogadtak ki szerez meg téged.

-Mi van? Nem vagyok egy tárgy hogy fogadjanak a fejem felett. Mit képzelnek? - kiabáltam.

-Félre érted, mind a kettőjüknek nagyon tetszel, mivel nem akarnak verekedni, így megbeszélték hogy kedveskednek neked és ha valamelyikükkel összejössz, a másik elfogadja.

-Ezt nem hiszem el hogy ebbe belementél?! - néztem Liamre szúrós szemekkel.

-Tudod mennyire gyűlölöm magam emiatt?

-Na jó, ha tiltottad volna akkor sem álltak volna le. Jól mondom? - mosolyogtam rá.

-Ne tudd meg mennyire harcolnak a figyelmedért. Ma azért is tiltakoztam hogy Zaynnel elmenj, mert nem akartam hogy folytassák a játékot, féltelek, tudom hogy Ők a barátaim, de nem akarom hogy fájdalmat okozzanak neked.

-Aranyos vagy. De most hogy megtudtam ezt az információt, kicsit játszok velük - kacsintottam rá.

-Óvatosan Roxy, nehogy megégesd magad.

-Ne aggódj, tudom hogy mit csinálok - vigyorogtam.

Éppen megöleltük volna egymást mikor megszólalt a csengő. Meglepett mert nem vártunk senkit.

-Kinyitom én - mosolyogtam Liamre.

Valahogy az az érésem támadt hogy Zayn az, nem adja fel. Végig vigyorogtam amíg odaértem, már kíváncsi voltam a fejére.

 Elfordítottam a kulcsot, és kinyitottam az ajtót, amit nem kellett volna. Mikor megláttam ki áll az ajtóban, a szívem olyanokat ugrott hogy azt hittem ott helyben elájulok. Éreztem ahogy az arcomat elhagyja a vér, és fal fehér leszek. Testem remegni kezdett, lábam a földbe gyökerezett nem bírtam elszaladni, de még becsapni az ajtót sem. Előttem állt, perverz vigyorral a képén a volt igazgatóm.

-Szervusz kicsi Roxy!

-Maga meg mit keres...

Nem tudtam befejezni a kérdésem, kihúzott az ajtó elé és a falnak nyomott. Cigarettától bűzös leheletét éreztem körülötte. Undorító volt. Kezeivel lefogott, moccanni sem bírtam, szája pár centire lehetett az enyémtől, szemei mélyen az enyémbe fúródtak.

-Lia..- próbáltam kiabálni de egyből befogta a számat.

-Shhh kicsi Roxy, ne legyél rossz kislány! - vigyorgott. - Elmondjam, hogy találtalak meg? Tudod nem kéne egy híres emberrel mutatkoznod, és talán elbújhattál volna. Úgy látszik még sem vagy olyan eszes, az árvaházamból megszöktél, de most jól figyelj, előlem nem bújhatsz el! - nevetett de már nem fogta vissza magát.

Imádkoztam, hogy Liam végre észhez térjen és megmentsen ettől a szeméttől.

Megfeszült ágyékát nekem tolta, homlokomra adott egy undorító nyálas puszit, majd kacsintott egyet. Hallottam Liam hangját és léptei közeledését, annyira örültem, hogy jön és mindennek vége lesz. Leszorítóm karjai közt csak nyögtem,de nem tudtam Liam nevét kimondani.

-Most megmentett a ficsúr öcsikéd, de legközelebb már nem fog! - még mindig vigyorra húzta száját.

Levette rólam mocskos kezeit, és futni kezdett, abban a pillanatban Liam nyitotta ki az ajtót. Én a földre roskadtam és sírtam.

Liam észrevette a rohanó embert, nem kérdezett tudta, hogy mi a helyzet.

-Állj meg te szemét!

Könnyeim elhomályosították a tekintetem, láttam ahogy Liam Mr Holman után fut. Nem akartam, hogy baja essen, erőt vettem magamon és utánuk szaladtam. Mire a kapuba értem, már csak annyit láttam, hogy a volt igazgatóm bepattan egy régi autóba és majdnem elüti Liamet, egy hajszál választotta el csak, de szerencsésen elugrott a gázolás elől.

-Liam! - ordítottam.

Odafutottam hozzá, és csak feküdt a földön. Szemeit kinyitotta és egy könnycsepp folyt le az arcán.

-Annyira sajnálom, tudhattam volna, hogy ez a szemét nem adja fel. Bocsáss meg. Ugye nem bántott? - mondta fájdalmasan.

-Nem, fizikailag nem. De... azt mondta...- csuklott el a hangom. - Hogy legközelebb nem lesz ilyen szerencsém, és elkap.

-Nem engedem. Nem lesz rá alkalma! - sziszegte fogát összeszorítva.

Felsegítettem, leporolta magát, és egymásba kapaszkodva a házba sétáltunk. Megtalált az a szemét, és mi lesz ezután? A négy fal között kell leélnem az életem?

-Liam mihez kezdünk most? - kérdeztem miután leültünk.

 -Megvédlek, ez jön. - mondta dühösen.

-De mégis hogyan? - mondtam halkan.

-Megölöm - mondta teljes nyugodtsággal.

-Mi? -pattantam fel és sírni kezdtem. - Kérlek ne csináld!

-Ez lesz a legjobb megoldás, nem lesz rendőrség, se semmi más. Megölöm. - nézett maga elé.

-De nem akarom, hogy bajod essen.

-Roxy, ne ezzel törődj! Ennek véget kell vetni, nem élhetünk úgy, hogy mindennap azt lessük mikor támad meg téged az a rohadék?!

-Igazad van, de ne öld meg, majd valamit kitalálunk - kérleltem.

-Nem hagyhatom, hogy félelemben élj - és visszahúzott a kanapéra majd átölelt.

*

A karácsonyt a szüleinknél töltöttük. Liam minden lépésemet figyelte, nem akarta, hogy bajom essen. Mióta Mr Holman nálunk járt, nagyon ideges ahogy én is. Csak bízni tudtam benne, hogy nem jön el a pillanat mikor Liam ostobaságot  tesz.

A fiúkat is "eltiltotta" tőlem, jobbnak látta ha egy kis időre nem zaklatnak a hülyeségükkel. Ezt nem díjaztam annyira, mert hiányzott Harry, bármennyire is próbáltam elfojtani magamban.

Természetesen nem szóltunk senkinek sem a kis afférról ami a közelmúltban történt. Sem a szüleink sem Harryék nem tudtak semmit. Csak annyit vettek észre az egészből, hogy Liam nem a régi, és többet van a négy fal között velem.

Miután visszamentünk Londonba szilveszter előtt. Harrytől kaptam egy sms-t.

"Tudom, hogy hiányzom, de tudd, hogy te is nekem. Beszélhetnénk valamikor? H xx"

visszaírtam neki: "Azért nem minden gondoltatom rólad szól, bocsi... de benne vagyok, ki kéne kapcsolódnom mert megőrülök."

Szilveszter előtt egy nappal találkoztunk. Liam kérésére nálunk, de még így is örültem, hogy ebbe belement.

-Szia Roxy, huh de csinos vagy, látom a csini mamuszod még megvan. - ölelt át Harry.

-Szia, gúnyolódni jöttél? Mert ha igen mehetsz is haza!

Felmentünk a szobámba miután Liammel üdvözölték egymást, de előtte kaptam a bátyuskámtól egy "vigyázz vele" nézést.

-Megkérdezhetem, hogy miért találkoztál most velem? A múltkor elküldtél a picsába - huppant le az ágyamra.

-Talán mégis tetszel, olyan vonzó vagy, nem bírok neked ellenállni.

Közelebb léptem hozzá, és kacérkodtam vele. Most megkapja amiért fogadtak Zaynnel. Mellé ültem és mélyen a szemébe néztem, Harry milyen hiszékeny, olyan levakarhatatlan vigyor terült el az arcán, hogy öröm volt látni.

-Tudtam, hogy bejövök neked, na mit mondtam? - hajolt közelebb.

-Ez a szem, ez a test, na és a hangod, elképesztő - suttogtam a fülébe.

Közben az ujjaimmal lépkedtem a hasán ide-oda, amit mély sóhajokkal nyugtázott.

-Nagyon tetszel Roxy. Gyönyörű vagy - hajolt ajkaival felém.

-Az ajkaid olyan szépek, annyira kívánlak - lejtettem neki egy csábos mosolyt.

 Neki ennyi kellett, ajkait az enyémre tapasztotta, puha és lágy csók volt. Vadul falni kezdte nyelvével az enyémet. Már nem tudtam különbséget tenni aközött, hogy most játszok vagy nem?! Mi történik velem? Nem engedhetem neki. Csak játszani akartam vele, erre tessék, nem tudok leállni, annyira forró és édes volt ez a csók. Ha jobban belegondolok ez az első csókom, a paprikásat leszámítva. Első csók Harryvel.

Kezei vadul cikáztak a hátamon, és simogatott, testem bizseregni kezdett, nem éreztem még ilyet, annyira felemelő volt, nagyon kívántam Harryt. Dús hajába túrtam és ráültem a csípőjére. Csókunkat egyszer sem szakítottuk meg, annyira jó érzés volt a teste melegét érezni, szinte éreztem a szívverését, ami gyorsan kalapált, akár csak az enyém.

De nem hagyhattam, hogy tovább fajuljon a helyzet, fájdalmas volt, de elváltam kipirosodott ajkaitól.

-Ne, várj! Még nem fejeztük be! - suttogta.

-De befejeztük, ici pici buta Harry. - vigyorogtam kárörvendően. - Azt hitted lefekszem veled?

-Hát... igen. Mit tagadjam?

-Teperj még egy kicsit - kacsintottam rá.

-Te nagyon rossz kislány vagy. Tudod?

-Te meg rossz fiú. Azt hitted nem veszem észre, hogy egyszerre nyomultok Zaynnel?

Zavarba jött és az ablakot kémlelte. Gondolom meglepte, hogy tudok a fogadásról.

-Fogadjunk Liam mondta el.

-Mindegy kitől tudom, de nem tudom eldönteni ez most imponáljon nekem vagy ne, hogy két fiú is a kegyeimért versenyez.

-Szerintem az előbbi. Mind a kettőnknek tetszel, és ha magam nevében beszélek, akkor tudnod kell, hogy nagyon de nagyon tetszel.

-Hmm, még többet akarok hallani - cukkoltam.

-Én nem csak megfektetni akarlak, valami elkezdődött bennem, azt hiszem. Azt érzem, te más vagy, nem olyan mint a többi lány.

Most éreztem azt, hogy ez a fiú megnyílt előttem, de mit feleljek neki erre? Azt, hogy nekem is tetszel? Sőt talán szeretlek is?

-Huh ez meglepett - nyögtem ki.

-Akkor az előbb csak játszottál vagy volt benne valami igazság? - fogta meg a kezem.

Egy kicsit belepirultam ebbe a kérdésbe, Most vagy soha Roxy, valld be neki, hogy tetszik neked. Rajta. Bíiztattam magam.

-Talán volt - mosolyodtam el.

Közelebb hajolt, és a szemeivel vizsgált, mintha kitudna belőle olvasni valamit, zavartan álltam a pillantásait, talán egy percig is. Megunhatta mert egy pillanatra a számra nézett, és abban a pillanatban újra megcsókolt, pillangóim még jobban szabad utat akartak nyerni a gyomromban, most, hogy tudtam Harry is érez valamit, már bátrabb voltam, és talán egy esélyt is adok ennek az egésznek.

Átöleltem széles hátát, ajkai puhasága megőrjített, éreztem parfümje kellemes illatát ami körbelengte a testét. Leborultunk az ágyra, Ő fölém kerekedett, ujjaival simogatni kezdte a nyakamon a vékony bőrt, erre teljesen libabőrös lettem. Belemosolyogtam csókunkba, Ő szintén így tett.

 Újra az elmémbe hasított az a tudat, hogy Mr Holman egyszer eljön értem, el kellett mondanom Harrynek mindent, ha így is akar majd, akkor tényleg van jövőnk, ha nem, akkor ennek így kellett lennie.

-Várj - toltam el magamtól.

-Mi az? - nézett csillogó vad szemeivel.

-El kell mondanom valamit.