2013. december 28., szombat

30.Rész -Valóság-

Sziasztok, megérkezett az utolsó rész. Őszinte leszek, nekem egyáltalán nem tetszik, nem ilyenre terveztem. Sajnálom ha csalódást okozom nektek. Mégis reménykedem benne, hogy valamennyire tetszeni fog nektek. És abban is bízom, hogy a történet vége is elnyeri a tetszéseteket. :) Az epilógus a napokban érkezik, ahol végérvényesen elbúcsúzom a blogtól. Jó olvasást. :)



 "Nem lesz könnyű, iszonyú nehéz lesz. Minden nap meg kell küzdenünk, de én erre vágyom, mert akarlak téged mindenestül, örökre, együtt, minden nap."

Félelem. Ez az egy dolog uralkodott bennem mielőtt megpróbáltam volna kinyitni a szemeimet. Csak egy kicsit akartam még magamban lenni, csak egy kicsit úgy, hogy nem nézek Holmanra. De az ő hangja helyett újból valaki másét hallottam meg, egyre jobban letisztultak az érzékeim. Szuszogás és egyenletes csipogás is társult a folyamatos szólongatáshoz. Még jobban összezártam a szemeimet, de ő ezek ellenére sem tűnt el, sőt még jobban szorította a kezemet, amit csak akkor éreztem meg. Pár pillanatig még lehunyva tartottam a szemeimet, majd összeszedtem minden bátorságomat és lassan kinyitottam azokat. A hirtelen jött fény bántotta a retináimat, hunyorítottam az előttem homályosan kirajzolódott alakra. Egyik kezével arcomon simított végig, újból izgatottan szólt hozzám. Harry volt az.
- Ébredj szerelmem! Végre felkeltél, én mondtam, hogy így lesz, én hittem benned! - percekkel ezelőtt hallottam a hangját, de az olyan távolinak tűnt, mintha meg sem történt volna, álom szerűnek. A mostani viszont olyan valóságos volt.

Bátrabban nyitogattam a szemeimet, fölém hajolt, szinte egészen az arcomba, orromat csiklandozták kósza tincsei. Ahogy lélegeztem, magamba szippantottam kellemes illatát. Még mindig nem láttam tisztán őt, de nem érdekelt. Kezeimet óvatosan felemeltem és megtapogattam őt, hátától egészen arcáig siklottak az ujjaim. Ő volt az, biztos voltam benne. Ujjaimat hajába vezettem, gyengéden tolni kezdtem magam felé a fejét, érezni akartam őt. Nem kellett erőlködnöm, lassan de magabiztosan csapott le ajkaimra, mint éhes sas az áldozatára. Éreztem benne a hiányt, a féltést, a szerelmet. Tényleg nem álom volt.

Elváltunk egymástól, szemeimet erőlködve próbáltam arra késztetni, hogy lássanak. Egyre jobban tisztulni kezdett előttem alakja, először égnek meredő haja rajzolódott ki, majd arcának vonásai, végül smaragd szemei, amik csak engem kémleltem.

- Harry, mi-mi történt? - szóltam akadozva. - Hol vagyok?

Lágyan elmosolyodott, kezemet ismét megszorította.

- Kórházban. Emlékszel mikor a reptéren a karjaimban estél össze? - bólintottam, majd folytatta. - Azután kómába estél, közben megműtöttek... új szíved van, Roxy.

- Kómába? Új szív? - ideges lettem, örülnöm kellett volna, de valami nem hagyott nyugodni, az ablakra tévedt a tekintetem, odakint fehér volt minden, tél volt. - Mennyi ideig voltam kómában? - kérdeztem óvatosan, bár tudtam a választ, nyár volt mikor a reptéren összeestem.

- Több mint fél évig... de ne aggódj, már minden rendben van veled. Nem vagy beteg, többé már nem!

Szóval az egész álom volt, ezek szerint a halálom, a temetés, Holman visszatérése, Rose és Jane sem voltak igaziak. Minden a képzeletem szülötte volt.

Próbáltam felülni az ágyon, de még nehézkesen ment. Gyengének éreztem magam, erőm még nem volt a régi.

- Még feküdnöd kell, a műtét csupán 3 hónapja volt. Basszus az orvosoknak is szólnom kell, egy perc szerelmem, rögtön vissza jövök - izgatottan rohant ki a szobából, amíg vártam rá, egy nővér sietett be hozzám, de alig hittem a szememnek mikor megláttam, hogy ki az.

- Jane nővér vagyok, nagyon örülök, hogy végre felébredt - mellém sétált, de én köpni nyelni nem tudtam meglepettségemben. Jane? Ez komoly? Ellenőrizte a mellettem lévő gépeket és mosolyogva helyet cserélt az orvosokkal akik éppen akkor szállingóztak be hozzám.

Miután az orvosok megvizsgáltak, vért vettek, két óra múlva már újból a szobámban lehettem. De már nem csak Harry várt rám ott. Mindenki ott volt aki számított. Apáék, Liam, és  a fiúk is. Csodálatos érzés volt őket viszont látni. Mindenki óvatosan megölelgetett engem, persze Karen sírva fakadt már akkor mikor meglátott. Liammel hosszan öleltük egymást.

- Nagyon szeretlek - suttogtam a fülébe.

- Én is, Roxy.

Az orvosok nem engedték, hogy sokáig velem legyenek, féltettek a fertőzésektől, ezért mindenki steril szerelésben léphetett a közelembe. Egyedül Harry volt az, akinek nem kellett viselnie, mint utóbb kiderült, ő egy percig sem volt tőlem távol. Fél éven keresztül virrasztott minden éjjel az ágyam mellett. Ő a legcsodálatosabb ember a világon.

- Ki ez a Jane? - kérdeztem tőle, miután mindenki elhagyta a szobámat.

- Egy tanuló nővérke - rántotta meg a vállait.

- Fura nekem.

- Ne is mondd, egyfolytában próbálkozott, de nem adtam be a derekam - húzta ki magát büszkén.

- Áh - na tessék, hát ezért volt az álmomban is ilyen kígyó.

- De ne is beszéljünk róla, csak az számít, hogy felébredtél, és végre együtt lehetünk - kezei közé fogta az arcom. - Néha, egy pillanatig eszembe jutott mi lenne ha elveszítenélek. Szörnyű volt. Csak feküdtél, eleinte mesterségesen tartottak életben, akkor volt a legrosszabb. De aztán jött a hívás, hogy megműtenek, az volt a legcsodálatosabb nap az elmúlt félévben. Azt hittük felébredsz utána, akkor is nagyon szomorú voltam, de nem adtam fel. Folyamatosan beszéltem hozzád, hogy tudd, hogy melletted vagyok. Képzeld néha még Niall is bejött, hogy szórakoztasson téged, énekelt és mesélt neked a mindennapjaikról - nevette el magát.

- Niall? - lepődtem meg. Hirtelen eszembe ötlött, mi miért történt, ezek szerint Niall azért volt segítségemre az álmomban, mert sűrűn bejárt hozzám. Jane volt a gaz csábító. Ronald a valóságban is létezett, sajnos az ő halála nem volt valótlan. Mr Holman ölte meg. De ki volt Rose? Róla nem tudok semmit. - Nem ismersz egy Rose nevű lányt?

Harry szemei tágra nyíltak, láttam rajta, hogy tud valamit. - De, tudom ki volt - hajtotta le a fejét, egyre kíváncsibbá tett.

- Ki?

- Ő volt a donorod. Tőle kaptad a szíved.

Minden értelmet nyert a fejemben, mindenki aki szerepelt az álmaimban valóságos személy volt. Rose-tól kaptam a szívem. Tőle kaptam új esélyt az életre.

- Mi történt vele? - könnyeimmel küszködve tettem fel a kérdést.

- Szegény lányt elütötte egy busz, pár napig még élt, de agy halottá nyilvánították, így a szülei arra jutottak, hogy felajánlják a szerveit. Így kaptad meg te a szívét. De a vezetéknevét nem tudjuk, ezeket sem szabadna tudnunk - Harry mellém préselte magát, átölelt védelmezően, a pulcsijába temettem az arcom és sírtam.

Sírtam Rose-ért. Neki köszönhetem azt, hogy Harry mellett lehetek, neki köszönhetem azt, hogy újra egészséges lehetek. Gyászoltam őt, magamban pedig egy szót mormoltam folyamatosan: Köszönöm.

- Harry, szeretlek - motyogtam sírva, közben pulcsiját szorongattam, többé nem akartam őt elveszíteni.

- Én is nagyon szeretlek - állát a fejemhez nyomta és ő is úgy szorított magához mintha az lenne életünk utolsó ölelése. De végre ez nem így volt, ez volt a legelső ölelésünk az új életem kezdetén.

Tudtam mit élt át, az álmaimban én is átéltem ezeket az érzéseket. Azt hittem elveszítem őt. Az álmaimban lévő boldogságom amiatt, hogy vele lehetek szellemként, semmiség volt ahhoz képest, amit akkor éreztem mikor a karjaiban lehettem a valóságban. Az érzelmeim százszorosai voltak. Az újonnan kapott szívem kiakart ugrani a helyéről, dörömbölt akárcsak egy kolomp, de már nem a betegségtől. A szerelemtől volt oly hangos, üvölteni akarta azt, hogy ez a fiú csak az övé, senki másé.

*

Másnap korán reggel Liam látogatott meg legelsőként. Harry éppen reggelizni ment, de nem sokáig volt távol, hamar visszatért.

- Elmondjuk neki? - mosolyogtam Harryre, aki nem vette a lapot.

- Mit?

- Tudod, megegyeztünk ha meggyógyulok mindenkinek elmondjuk - láttam Harryn, hogy leesett neki.

- Hmm, hát... talán nem lenne jó ötlet.

- Mit kell elmondanotok? - vágott közbe Liam.

- Harry felesége vagyok - hadartam.

- Mi? Mikor és hogyan? - Liam szemei megnagyobbodtak a döbbenettől, majd Harry felé fordult, aki próbált nagyon kicsinek látszani. De nem sikerült neki.

Liam felállt, Harry szintén, az ajtó felé közeledett apró léptekkel, de Liam nem hagyta annyiban, utána sietett. Harry kivágta az ajtót és futni kezdett. Liam ordítása töltötte be a Kórház folyosóit.

- Mit csináltál? - zengte dühösen.

Sokáig kergették egymást, de végül fél óra múlva csak visszatértek, lihegve. Nem látszott rajtuk, hogy mérgesek lennének egymásra, nevetgélve ültek le az ágyam szélére.

- Ez nem jelenti azt, hogy elfelejtem, hogy kihagytatok ebből, csak nem szeretném ha kivágnának minket a kórházból - kezdte Liam.

- Ami azt illeti, de, kivágnak - nevettem. - Az orvosom az imént járt nálam, azt mondta 1 hét múlva haza mehetek, az eredményeim kiválóak.

Mind a ketten a nyakamba borultak, együtt örülhettünk végre. Harry-vel összeakadt a tekintetünk, és kacsintott rám egyet, némán eltátogott egy szeretleket és csak vigyorgott.

Hónapokig álomvilágban éltem. Szó szerint. Azt hittem elveszítettem magam körül mindent. Már felkészültem a legrosszabbra, de mindez csak álom volt, egy rossz álom. A valóság az, hogy élek, és együtt lehetek azokkal az emberekkel akiket szeretek, betegség és Holman nélkül. Három és fél éve szöktem meg az árvaházból, ez idő alatt ért megannyi rossz és jó is. Talán ennyi dolog egy egész emberöltőnyi idő alatt nem  történik senkivel. Én mégis felálltam ezek ellenére, nem hagyom, hogy bármi és bárki a boldogságom útjába álljon. Úgy hagyom el ezt a kórházat, hogy nem nézek vissza többé. Harry oldalán új életet kezdek. Új életet... boldogan... vele.


58 megjegyzés:

  1. Nagyon jó!!Mint az összes többi......
    Csak egy kérdésem lenne:Miért hagyod abba??:cc
    Ez egy olyan blog...ami tökéletes!!Imádom!!
    Sajnálom hogy vége ....:cc
    Puszii Vikii ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, köszönöm . :)

      Sajnos vége kell, hogy legyen, nem húzhatom tovább. Ennek így kellett véget érnie.

      xx

      Törlés
  2. isteneeeem :) ez valami fantasztikuuuuuus ♥ ne hagyd abba kéérlek :((

    VálaszTörlés
  3. Uram atyám! Ez az egész álom volt?:O Erre egyáltalán nem számítottam. Csak egy szó jut eszembe róla és ez a TÖKÉLETES :D Imádom és annyira sajnálom hogy vége :(
    Puszi :*
    *K

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, igen álom volt az egész.
      Köszönöm :)
      xx

      Törlés
  4. Ez egy hiperszuper rész♥♥♥
    Nagyon,Nagyon,Nagyon jó rész♥♥
    Kár h már vége lesz,de azért még remélem hogy fogsz még írni :))♥♥

    VálaszTörlés
  5. Legeslegeslegjobb rész <3 <3 Tökéletes <3 ennél jobban meg se lehetett volna oldani <3 imádom <3

    VálaszTörlés
  6. a legeslegjobb blog amit valaha olvastam :) komolyan *-* az elején már gondoltam, hogy ez az egész álom lesz, és kómába kerül, de igazán meglepődtem. Gratulálok, amiért ilyen baromi csodálatos blogot tudtál írni <3 az egyik kedvenc íróm vagy:)) ajánlom, hogy adasd ki könyvbe is, csak talán más szereplőkkel.:D (tudom, hogy ez nem egészen lenne könnyű, de nagyon örülnék...;)) <333 PÖR-FEKT XX

    VálaszTörlés
  7. Pont így képzeltem el amikor az utolsó előtti részt elolvastam. Köszönettel tartozom neked, hiszen egy történetet mutattál meg amivel még nem találkoztam. Nyáron kezdtem ezt az egész blog olvassásdit, és a te blogodat az elsők között találtam. Az első évadot eléggé megkönnyeztem, és miután az a rész jött ahol Roxy "meghal", akkor azt mondtam nem olvasom tovább. De aztán rájöttem hogy ez baromi nagy hülyeség lenne hiszen több tíz papírzsebit ha már elhasználtam legyen értelme. Ugyan voltak amikor szüneteket tartottam, de mindig visszatértem. És legalább ezzel a boldog véggel megtudom hallgatni a Take Me Home-t, mert ezekkel a számokkal olvastam végig a részeket és mindig Ők jutottak eszembe. Szóval, köszön ezt a számomra pár csodás hónapot. És a tökéletes részeket. Sikeres új évet kívánok!!!!
    Lucy.....:)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, nagyon örülök, hogy az én blogom az elsőkben volt benne, annak meg még jobban, hogy a második évadban is velem tartottál, illetve Roxyékkal.
      köszönöm, hogy itt voltál. :)
      xx

      Törlés
  8. Ezen neked mi nem tetszik? Eddigi legjobb rész volt. És ez asz egész csak álom volt? Tudod mennyit sírtam a részeken? Mindegy is. Örülök,hogy minden happy és örülök ,hogy Harry is boldog.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hmm, nem tudom, nekem olyan fura rész lett. Valahogy nem tetszik ahogyan megírtam... de legyen ez az én bajom, nekem csak az számít, hogy nektek tetsszen. :)
      xx

      Törlés
  9. Nagyon jó ez a rész,sőt talán ez a legjobb rész :))
    Nagyon sajnálom,hogy vége van,de semelyik blog sem íródhat örökké.. :/
    Remélem,hogy lesz egy újabb blogod,egy újabb történeted,mert nem hagyhatod abba az írást! :))
    Nagyon ügyes vagy,és mi búcsúzunk a történettől..:)
    Gratulálok!:))

    VálaszTörlés
  10. Imádom nagyon jó lett :D :)

    VálaszTörlés
  11. erre nagyon nem számítottam :"") drága Szilvi, nagyon gratulálok, hogy ezzel a fordulattal fejezted be <3 pont így lett tökéletes. őszintén elmondom, hogyha nem így végződött volna, komolyan szomorúan alszom el :D (és ezért 1000 köszi, mert nyugodtan alhatok :P)
    úgy lett vége, ahogy mindenkinek a legjobb (y)

    VálaszTörlés
  12. Szia :)
    Úristen,annyit gondolkoztam,hogy mivel fog véget írni,de erre egyáltalán nem is gondoltam,nem számítottam :)) Annyira meglepetésként ért,annyira boldog vagyok! Roxy megérdemelte azt,hogy újra éljen,és az egész,hogy mindenkiről,akiről álmodott,az a valóságban is volt valahogy...teljesen összefüggtek a szálak és végre mindenki boldog :)) Én azon nagyon nevettem,amikor Liam elkezdte Harry-t kergetni..imádtam Liam karakterét,olyan tökéletes volt :)) Köszönöm,hogy ilyen jó vége lett,mindenki számára boldogság köszönt be :) A legszebb befejezés lett,amit valaha olvastam :)
    Puszi^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia. Örülök, hogy megleptelek, pedig annyira féltem, hogy sokak már sejtik mire készülök, de akkor sikerült a tervem. :)
      Köszönöm <3
      xx

      Törlés
  13. Szia!;) Még most nem akarok bucsuzn,de azert irnek par sort:)
    A blog egyszeruen cool,mek 1 blog se siratott meg. Itt viszont 1x sirtam es vagy 5x meg konnyeztem. Egyszeruen gyonyoru! Nem tudom hogy fogom birni Roxyek nelkul..

    VálaszTörlés
  14. Aaaaaa. Jedszus. Ne mAr. Irto.jo lett. Imadom.
    Puszi:barbi

    VálaszTörlés
  15. Baszki itt hallgatom most a Titanic zenéjét, már vagy harmadszorra és érzem, hogy sírnom kell... Érzem, és nem jön! Csak egyet kérek, hogy az Epilógusod végre legyen olyan, hogy sírni tudjak, mert szeretnék ezen a blogon. Nem fogok itt szentbeszédet írni, majd hétfőn ha itthon leszek és olvasom az utolsót.
    Erre a részre csak ennyit mondok: Haha Tudtam :P
    Annyira szép lett, és minden benne volt aminek benne kellett lennie. Nagyon tetszett, és rohadt tehetséges vagy, nem adsz nekem egy kicsit belőle? :D
    Siess kérlek!!! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Basszus, nem hiszem el, hogy egyszer sem sírtál, remélem azért az epilógus végre megsirat, vagy nem tudom mit csinálok!!! :D na jó csak vicceltem.
      Nincs nekem tehetségem... főleg nem annyi, hogy osztogassam. :D
      xx

      Törlés
  16. Eddig szerintem még nem írtam komit, de most megéri. Ez volt az a blog, amit mindig vártam, hogy új részek jöjjenek, és ez, az utolsó egyszerűen lesokkolt. Én egyszerűen annyira szomorú voltam Roxy miatt, hogy Holman elviszi, most pedig kimondhatatlanul boldog vagyok. Nem tudom, hogy bírom majd a blogod nélkül, de biztos, hogy egyszer majd az elejéről kezdve megint végig olvasom. Imádtam, és biztos hogy ez a blog örökre megmarad bennem. A szomorú részeknél mindig Roxyval együtt sírtam, a boldogaknál pedig vele nevettem. Köszönöm, hogy ilyen blogban lehetett részem. Remélem hogy az írást nem hagyod abba, mert írókat megszégyenítő tehetséggel írsz. További sok sikert a blogoláshoz és minden máshoz is.
    Gratulálok! :)
    Puszi: Lucaxx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, de azt hiszem már írtál nekem régebben, emlékszem a nevedre. :
      Hidd el nekem is nagyon fog hiányozni ez a blog, hisz 9 hónapig írtam. :( Köszi, hogy velem tartottál. :)
      xx

      Törlés
  17. Uram atyám, nem ilyen befejezésre számítottam, de eszméletlen jó lett, mint mindig! Nem olyan régen kapcsolódtam be a sztoriba, régebben az első évadot olvastam, aztán abbahagytam, és most újra itt vagyok. Egyszerűen csak azt tudom mondani, hogy fantasztikus, ahogy írsz,nem szabad abbahagynod! :D
    Nii's xxx

    VálaszTörlés
  18. Szégyelld magad! :DD Már sírtam az előző résznél, hogy vége, te meg csak kitaláltattad Roxyval, hogy halott! Huh, de borzasztóan mérges...jól van, csak vicceltem...nagyon boldog vagyok! Végre happy end lett a történet vége! meg könnyebbültem! Huh... ha befejezed remélem nem, de ha mégis várom az új történetet! ;))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ugye mekkora ötlet volt? :D na jó nem.
      Köszi, hogy velem tartottál, talán lesz új blog... talán.
      xx

      Törlés
  19. Jajj isteneem..most nagyon megkönnyebbültem és örülök neki hogy Roxy él! :DD
    Én nagyon nem szeretném, hogy vége legyen ennek a történetnek...annyira imádom! :)
    Nem lehetne szó esetleg egy újabb évadról? Szerintem nagyon sokan örülnénk neki!
    Puszika♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, köszönöm.
      Sajnos nem lesz 3. évad, ezt a történetet itt kell lezárni, hidd el. De gondolkozom egy másik blogon... talán belevágok.
      xx

      Törlés
  20. Szia Szilvi!
    Most szeretnék elbúcsúzni a blogtól és tőled mert mostanában nem leszek netközelben. :( Szóval megpróbálom összeszedni a gondolataimat. Először is a részről. Én már akkor tudtam hogy Roxy kómában lesz amikor elkezdtem olvasni a előző rész végét. Hogy hogyan jöttem rá? Fogalmam sincs. De azért egy kicsit örülök hogy "Holman előbb jött Roxyért". Nagyon aranyos volt az a rész ahogy kergetőztek, és örülök hogy vittél bele egy kis humort. Ez a rész pont így volt tökéletes ahogy volt. És itt le is zárom a témát.

    Most sírok. Nagyon nehéz lesz elengedni ezt a blogot mert szinte a szívemhez nőtt. Most őszinte leszek veled. Amikor először rátaláltam a blogodra elolvastam az első talán egy-két részt és bezártam. Nem tetszett. Aztán néhány nappal később a barátnőm megfenyegetett, hogyha nem olvasom tovább ezt a csodálatos blogot, meg fog verni. :D Aznap délután elkezdtem olvasni és egyszer csak azt veszem észre hogy vége van, várnom kell a következő részre. Egyszerűen beleszerettem a blogodba és rekordídő alatt végigolvastam. Örökké hálás leszek a barátnőmnek, hogy felnyitotta a szemem, és neked, hogy elkezdted írni ezt a történet. Annyira magával ragadott a történet, hogy néha úgy éreztem mintha én lennék Roxy. Annyira bele tudtam magam élni... Együtt nevettem velük, és együtt sírtam..

    A történeted kellően volt humoros,romantikus,és drámai. Még soha nem szerettem annyira egy blogot mint ezt. Éjjel-nappal olvastam, volt amelyik részt nyolcszor is visszaolvastam, és volt amikor óránként frissítettem az oldalt új részre várva. És most ennek vége szakad.. Nem mondom hogy nem szeretném ha írnál még egy új évadot, mert nagyon is szeretném, csak ezt a történetet már nem tudnád tovább húzni. :(

    Csodálatos író vagy! Ne foglalkozz ha rosszat mondanak rólad mert csodálatos vagy! Írókat megyszégyenítő módon írsz! És remélem egyszer majd egy könyvedet tarthatom a kezemben. Remélem az írást nem hagyod abba, mert olyan tehetséged van hozzá, hogy az szavakkal kifejezhetetlen!

    Örökké emlékezni fogok a blogodra, és biztos vagyok benne hogy még párszor el fogom olvasni. :') Köszönöm hogy megírtad ezt a történetet. Köszönök mindent! <3

    Ui:Bocsánat hogy egy kisebb regényt írtam és ha zavaros.Csak még most is zokogok és eléggé nehezen tudtam összeszedni magam. :D

    Még egyszer köszönök mindent: Lau.xx <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia kedves Laura.
      Tudod mit tettél velem most?
      Megsirattál. Mivel érdemlem ki, hogy ilyen kedvesek vagytok velem? Nagyon aranyosak vagytok, hogy mindig az egekbe dicsértek, ami rettentően jól esik, de sajnos én nem érzem ezt helyesnek, nem vagyok jó író, amatőr vagyok. De ne is menjünk ebbe bele, leírtam már egy párszor mit gondolok magamról.
      Nagyon boldog vagyok, hogy a barátnő rávett téged a blog folytatására, megkérdezhetem, hogy ki volt az? Bár innen is szeretném neki megköszönni. Köszönöm.
      De főleg neked, hogy ennyire édes vagy. Nagyon örülnék neki ha újra olvasnád a történetet, sőt annak a legjobban ha nem csak egy ember.

      Nagyon köszönöm, hogy írtál, még mindig könnyezek, és ez a te hibád. :D

      xx,Szilvi <3 <3

      Törlés
    2. Most komolyan megsíratatjuk egymást? :D Most komolyan mégjobban sírok. Amúgy az egyik osztálytársam volt Alexa. (a vezetékneve nem publikus.xD) És mégegyszer sajnálom hogy megsírattalak de én csak őszinte voltam. :') <3
      Lau.xx

      Törlés
    3. Nem baj, legalább vannak érzéseink, sőt nekem túl sok, én mindig bőgök... tisztulnak a szemeim... :D
      Ja azt hittem ismerem, elég sok olvasómmal beszéltem már, de vele szerintem nem, nem ismerős. Még egyszer köszi, hogy írtál.
      xx

      Törlés
  21. Igeen!!! Már az előző rész végén sejtettem hogy csak álmodta az egészet :)) Örülök hogy ez lett a vége, de sajnálom hogy nem izgulhatok tovább.. :( Nagyon jó történet volt, szívesen olvastam és mindig vártam a folytatást :)) xoxo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, hát igen lehetett sejteni már, hogy csak álom volt, nem hiába hintettem el azt az aprócska mondatot. :)
      xx

      Törlés
  22. Szilvi ez...ez gyönyörű!!! Itt zokogok már vagy 5 perce, de(!!!!) nem bánom mert ez a gyönyörű történeted miatt van. Nagyon szépen köszönöm hogy megírtad ezt a fantasztikus történetet, sohasem fogom elfelejteni ezt a blogodat SOHA!!!! Ha azt veszem észre a fejemben hogy nem emlékszem rá újra és újra el fogom olvasni, mert nem lehet megunni!! Nagyon át tudtam élni a történetet, Roxyékkal együtt nevettem, sírtam és éreztem át a dolgok súlyát.

    Nem tudom neked annyiszor és annyira megköszönni hogy valaha is elég legyen,ezért remélem elég egyszer és szívből jövően:

    Nagyon de nagyon szépen köszönöm neked Szilvi, hogy mit?? Mindent!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj de édes vagy te is. Köszönöm szépen. Nagyon örülök, hogy ennyire megérintett téged is a blog. Ez volt a célom. :)
      xx <3
      És ne sírj. :(

      Törlés
  23. Úristen Szilvi! Most olvasom csak el, így nem tudtam hamarabb írni. Nem tudtam abba hagyni a sírást. Elképesztő. Tudod... Emlékszel, hogy az előző résznél mit írtam? Kitaláltam mi fog történni és most is erre gondoltam. Sőt, miután meghalt, azt mondogattam: nem, Roxy ezt csak álmodja! Ez nem lehet valóság. És most kiderült.. Cska egy álom volt. Nagyon örülök, hogy Roxy és Harry története boldogan fejeződött be. Ennyi szenvedés után megérdemlik a jót. Páran biztos felfogják tenni a kérdést: Több hónapon keresztül a felesleges részeket vártam? Mert ugye az, hogy Roxy angyal, csak álom volt. Lesz aki fel lesz háborodva. Ő baja..:D Istenem, tényleg annyira örülök ennek. Újra és újra akarom olvasni ezt a részt. Remélem az álomról mindent el fog mesélni Roxy! Nagyon nehéz lehet befejezni neked ezt a történetet. Nekem az olvasás miatt. Mele sem tudok gondolni mennyire. Nem olvashatom többé. Elviselhetetlen lesz! Ennél a blognál nincs jobb, és soha nem is lesz! Fantasztikusan írsz! Csodásan lejött, hogy mit akartál közölni az olvasókkal. Kijelenthetem: SIKERÜLT! Lehet, hogy te azt hiszed nem sikerült jól ez a rész se, de mi, olvasók, kommentelők, pipálók vagyunk rá a bizonyíték, hogy ez NEM IGAZ! Gratulálok! Még mindig sírok. Basszus. Annyi mindent leírtam már neked az előző részeknél, hogy mit gondolok. Nem tudok már újat írni... De ha kell, több órán keresztül is lenne mit írnom. Egyszerűen nem fogynak a gondolataim. Sőt, csak gyűlnek. Már nem gondolom úgy, hogy e-mailt írok, mert beteljesült a vágyam, hogy ez legyen a vége. Nem érdekel már, milyen befejezések fordultak meg a fejedben. Csak örülök, sőt nagyon nagyon nagyon örülök, hogy e mellett döntöttél. Azért remélem kezdettől fogva ezt szántad befejezésnek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy kitaláltad ezt a történetet! Örülök, hogy sikerült megírnod ezt a történetet! Örülök, hogy te nem adtad fel az írást, mint sokan mások! Örülök, hogy megosztottad velünk! Örülök, hogy olvashattam! Nagyon köszönöm Szilvi! Fantasztikus vagy! Remélem a lányom is majd sok év múlva így sok sírni, miután elolvasta az egész történetet. Garantálhatom! Ne felejtsd majd el figyelni az e-mailed! ;) Utólag is Boldog Karácsonyt és BUÉK-ot a VILÁG LEGJOBB BLOGÍRÓJÁNAK! :)

      Törlés
    2. Szépen bekezdésekre formáltam a külsejét, de máshol írtam meg, ide csak bemásoltam, így nem lett olyan szép. De a lényeg benne van. :)

      Törlés
    3. Szia, nagyon köszönöm neked is, hogy ilyen kedveseket írsz. Komolyan mondom, nem érdemlem meg.
      Olyan boldog vagyok, hogy ennyire tetszett nektek ez a blog, ráadásul sokan ezt tartjátok a legjobb blognak... huh ez nagyon megtisztelő.

      Én köszönöm, hogy sűrűn kommenteltél, soha meg nem fordult a fejemben, hogy abba hagyom a blogot, amit elkezdek szeretem befejezni, és íme... be lett fejezve, fáj a szívem de muszáj volt.

      Köszönöm még1x, hogy itt voltál.
      Puszi :)
      xx

      Törlés
  24. Uuhhhhh Úristen drága Szilvi egyszerűen imàdtam a blogod nem számítottam ilyen befejezésre !!Imádom imádom imádom<3<3<3<3<3<3Most mit mondjak hogy rossz lett ?? Ilyet én nem tudok mondaniaz egèsz történet alatt együtt sírtam nevettem Roxyval !! Nagyon izgultam az egész alatt !!Szilvi egyet mondok neked ki kell adnod könyvben !! Barátnőm is beleszeretett !! Ez a történt nem sablonos egyszerűen imádtam !!Tudom hogy ezt sokszor elmondtam a megjegyzèseimben de mást nem tudok mondeni Annyira örülök a végének hogy vègre együtt van Roxy és Harry <3<3<3 Most úfy sírok mint egy kisgyerek mit lehet tenni egyszerűen ezt hozod ki belőlem!! Solszor újra fogom olvasni
    Puszi: örök olvasód Angi :* <3<3<3
    Ui:Bocsi hog y később írtaam és tuti nem fogsz rá válaszolni mert aki ilyen későn ír az nem érdemli meg de azért muszály vvolt le írnom a vélemènyem

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, miért ne válaszolnék? Senki sem kivétel. :)
      Köszönöm szépen. Nagyon örülök, hogy azt mondjátok ki kéne adatnom könyvbe, de ez nem történhet meg több okból sem, egyik az, hogy a neveket át kéne írnom, ami még nem lenne akkora nagy dolog, de akkora tehetségem nincs, hogy kiadassam... Hid el, de tényleg nagyon köszönöm, hogy ennyire bíztok bennem. :)
      xx

      Törlés
  25. Gratulálok az 50.részhez is.Míg te írtad e remekművet,a többiek élték az életüket.Azt hinni,hogy nem vagy ott,de mégis.Új világot formáztál,szeretettel,izgalommal,boldogsággal.Több mint ötvenen értenek velem egyet,hogy neked ez az életed.Ha-e könyv eljut egyszer Britániába,feltétlen Harry kezébe kell,hogy jusson.Csodálom eszed,kitartásod,szókincsed.Ezzel a történettel a csillagokig viheted a könyvedet.Te vagy a legjobb írónő. Leiner Laura és a többiek gyengébbek hozzád képest.Nagyon jó vagy,örömmel ajánlom mindenkinek.Imádunk Szilvi,gratulálok a történetedhez.Örülök,hogy ismerhetlek. :) :) <3 Forever and ever örökké :) Ui: Egy saját világot hoztál létre,mi pedig benne éltünk és csodálunk is érte :) TE VAGY A CSÚCS! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, te is nagyon édes vagy, és mikor ilyet írtok nekem fülig ér a szám, nem ecsetelem ismét, hogy nem vagyok olyan jó, de tényleg köszönöm a szavaidat. :)
      Puszi

      Törlés
  26. Ez annyira jó én tökre bedőltem nem is sejtettem hogy ez csak egy álom lehetett.....És szinte majdnem mindegyiken sírtam.....Köszönöm ezt az élményt hogy elolvashattam! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, én köszönöm, hogy elolvastad a blogot. :)
      xx

      Törlés
  27. :OO Esküszöm ha tudnék rendesen írni, fojtatnám a blogot :') Ha már te nem fojtatod :c EZ A LEGESLEGJOBB BLOG A VILÁGON :') Tehetséges vagy :* Remélem még lesz rengeteg ilyen jó blogod <3

    VálaszTörlés
  28. Hey:)
    2016 van de én csak most találtam meg a blogod. Te jó ég. Akkor.
    Imádom Roxyt...nagyon erős..tényleg. Már az elején éreztem,hogy Roxy különleges,erős és nem jut hirtelen eszembe az szó,mindegy szóval mindenkivel törődik nem csak magával.
    Harry...Harry imádom.
    Niall..a második évadban nagyon nagy szerepe volt és imádom öt is.
    Liam... Roxy tesója,imádom.
    Louis...neki nem volt annyira sok szerepe de imádooom.
    Zayn..ugyaz az mint Louisnál.
    Najó..az első évad végén sírtam,sőt zokogtam,mert meg halt Roxy.
    Most is nagyon zokogtam..ennél szebb befejezés nincs! GYÖNYÖRŰ. NAGYON GYÖNYÖRŰ TÖRTÉNET.
    Nagyon köszönöm,hogy megírtál egy ilyen csodálatos blogot.
    Szeretlek!
    xxKlaudia

    VálaszTörlés