2013. december 29., vasárnap

Epilógus

 Sziasztok! Huh... nem is tudom hol kezdjem. Annyi mindent mondanék, de valahogy nem jönnek a szavak. Szóval... összeszedem magam. Először is KÖSZÖNÖM. Köszönöm, hogy ilyen sokan velem voltatok, hihetetlen, hogy 225 olvasót vonzott ez a szerény kis blog. Hálás vagyok mindenkinek aki egyszer is az oldalra kattintott, de főleg azoknak akik mindvégig kitartottak mellettem, Roxyék mellett. Köszönöm a rengeteg kommentet amivel megajándékoztatok. Köszönöm azoknak is akik út közben elhagytak, de a legjobban azoknak, akik bíztak bennem és végig 'fogták' a kezem. Biztosan merem állítani, hogy ez a legjobb olvasói közösség, örülök, hogy ennyi embert megtudtam mozgatni... agyilag.  Soha nem hittem volna, hogy amit én építgetek alakítgatok, ilyen sikeres lehet. Nekem sikeres, lehet másnak még ez is kevés lenne, de én büszke vagyok rá, büszke vagyok rátok, mert ti az én olvasóim vagytok, miattatok ért minden egyes rész után akkora öröm, mindig vigyorogva, olykor sírva olvastam a gyönyörűbbnél gyönyörűbb kommenteket. Tudom, hogy sokótok szívébe belopta magát Roxy és Harry története,de elhihetitek, hogy az enyémbe a legjobban, ők az én gyermekeim. Fáj őket most magukra hagynom, de úgy ahogy a ti szívetekben élni fog, úgy az enyémben is. Készítettem még egy borító képet, nekem nagyon tetszik. Még egyszer köszönöm, és fogadjátok sok szeretettel ezt a rövid, befejező epilógust.

UI: Nem tudom, hogy lesz-e még blogom, ötleteim vannak, de nem tudom biztosan, hogy belemerjek-e vágni. De amint biztosat tudok, értesítelek benneteket itt és a csoportban is. A videót ne felejtsétek el megnézni ami a rész végén van.

Ölel titeket: Szilvi. 


 ***

 "Másokkal megosztva a boldogság megsokszorozódik, anélkül, hogy ezzel az eredeti forrás vesztene belőle. A boldogság egyike azoknak a ritka kincseknek, amelyek szaporodnak, ha mások­kal megosztjuk."

Négy év. Ennyi idő telt el amióta kikerültem a kórházból. Rengeteg idő, mégis oly kevés ha azzal az emberrel lehetsz akit szeretsz. Szinte minden szabad percünket együtt töltöttük, ma még sem fekszik mellettem, jobban mondva már 1 hete nem. Én és Liam apáéknál töltöttük az elmúlt egy hetet, és hogy miért? Ma lesz megtartva a hivatalos esküvőnk Harry-vel. Karenék ragaszkodtak hozzá, hogy a család jelenlétében is megtartsuk, végre rávettek minket, így újra kimondjuk a boldogító igent.

A nap szikrázóan szórta ránk forró sugarait, pedig még csak tavasz volt. Beültem Karen mellé a fehér limuzinba, de előtte gondosan eligazgattuk a ruhámat. Három méteres fátylat terítettek rám, amire nagyon kellett vigyáznom, még az édesanyámé volt sok-sok évvel ezelőtt. Ennyi maradt meg tőle. Tudtam, hogy lélekben velem van, mégis fájt, hogy nem lehet mellettem egy ilyen napon. Karen-t nagyon szeretem, és nagyon jó ember, de ő nem az édesanyám.

Karen látta, hogy elgondolkozom, biztatásként megfogta a kezem és rám mosolygott. Nem izgultam még, viszont egy dolog miatt nagyon aggódtam, valamit nem mondtam el Harrynek. Mivel az elmúlt egy hetet külön töltöttük, nem tudtam vele négy szemközt beszélni, így az a fontos dolog amiről tudnia kellene, el lett halasztva. De majd ma...

Kiszálltam a hatalmas autóból, a térdeim remegni kezdtek ahogy az óriási templom ajtót fürkésztem. Vörös szőnyeget terítettek le egészen az oltárig, bent már várt Harry és a násznép. Kezdtem félni, hányingerem is támadt, de betudtam az idegeskedésnek, vagy talán más okozta?

- Jól vagy, Kincsem? - kérdezte apa mosolyogva ahogy mellém lépett, és kezembe nyomta a fehér rózsákkal díszített csokromat.

- Pe-persze, csak egy kicsit izgulok. Tudod, nem szeretem a tömeget - ajkaimat összepréseltem, hogy ne kelljen többet beszélnem.

- Bent várlak titeket - simította meg a vállam Karen, majd sietve eltűnt a bejárat mögött.

- Készen állsz? - apa belém karolt, még mindig mosolygott rám, de ezúttal büszkeséget véltem felfedezni az arcán.

- Igen, mehetünk - megerőltettem magam, a hányingeremen is felülkerekedtem, majd elindultunk a szőnyegen.

Amint beléptünk a több száz éves, falfestményekkel tarkított épületbe, a szívem megremegett a felcsendülő nászindulót hallva. Csellósok húzták a szokásos dallamokat. Gyönyörű volt. Apám oldalán lépkedtem a zene ritmusára. Ahogy körbe néztem a hatalmas termen, megpillantottam a fiúkat, és megannyi régi ismerőst. De akiről nem tudtam levenni a szememet, az Harry volt. Fekete öltönyében, tökéletesen beállított hajjal feszített az oltár előtt. Mégis láttam a testtartásán, hogy ő is izgul. Tördelte a kezeit, ami egy kicsit megmosolyogtatott a fátyol alatt. Ezzel is próbáltam az én izgalmamat elűzni.

Apám átadott Harrynek, a szeretett fiú, aki immáron érett férfi volt, lágyan megfogta a kezemet, egy pillanatra összekulcsolta azokat és rám mosolygott. Ennél szebb pillanatot életemben elképzelni nem tudtam volna. Szeretem őt, és ezt bárhol, bárkinek kikiáltottam volna. 

A szertartás gond nélkül lezajlott, Harry alig várta, hogy felhajtsa a fátylat, szenvedélyes csókot nyomott kiéhezett ajkaimra, talán túl szenvedélyeset is, a pap krákogására hagytuk abba, bocsánat kérően pillantottam rá. A tömeg éljenzésbe tört ki, Harry felkapott és többször megpördült velem a levegőben. Nem nagyon hiányozna ha elejtene... pont most.

- Figyelj édesem... héé figyelj rám! - szóltam rá miután lerakott, de ő másokkal volt elfoglalva, fogadta a gratulációkat, amiket persze nekem is intéztek, de nem tudtam tovább várni. - Harry, terhes vagyok! - mondtam kicsit túlkiabálva a tömeget, így szerencsésen mindenki meghallotta. Persze ez már Harry füleit sem kerülte el. Óvatosan emeltem rá a tekintetem, a templomban síri csend lett, mindenki minket figyelt. Szemeiből nem tudtam semmit kiolvasni, egy lépést felém tett, jobb kezét óvatosan a csípőmre kulcsolta, ajkait hirtelen az enyémekre nyomta. Újból megcsókolt, közben éreztem ahogy vigyorog, a násznép újból éljenzett és tapsoltak.

- Apa leszek, gyerekek! - Harry ordítva közölte mindenkivel a hírt.

Néhány hónappal később megszülettek az ikreink. Igen... ikrek. Két gyönyörű gyermeket hordtam a szívem alatt. A kislányomat az édesanyámról neveztük el Amandának, míg a három perccel később született fiúnkat az apja után Harry Edwardnak. Mindkét babának barna, göndör fürtjei voltak a születésekor, akárcsak az apjuknak. A szeretetem nem oszlott meg, olyan nincs, hogy egy ember szeretete szétosztódik, én esetemben három felé. Ha lehet mondanom a bennem lévő szeretet a háromszorása dagadt, akármikor rájuk néztem. Végre egy család volt körülöttem, az én saját családom.

Azt hiszem, nem kaphat egy ember nagyobb ajándékot, minthogy egy gyermekkel ajándékozza meg a sors. Én kettőt is kaptam és egy tökéletes férjet, ráadásul a legszerethetőbb családot is magaménak tudhatom. Úgy érzem nincs szükségem már semmire, mindenem meg van amire vágytam. Egyetlen heg maradt ami a múltamra emlékeztet. A műtét miatt a mellkasomon éktelenkedő heg. De egy percig nem bánom, mert ez is emlékeztet arra, hogy az élet mulandó. Ki kell használni minden egyes percet, hogy szerethessünk. Soha nem szabad úgy ott hagyni azt akit szeretünk, hogy haragszunk rá, egy pillanat alatt történhet valami ami megváltoztathatja a jövőt, és akkor már késő lesz, nem mondhatjuk neki, hogy sajnáljuk, mert mindenünk ami volt, egy perc alatt az enyészeté lehet.

Ezért is élek meg minden pillanatot Harryvel. Egy percet nem szeretnék elfecsérelni arra, hogy haragszom. Minden embernek meg kéne tapasztalnia az igaz szerelem érzését, én azok közé a szerencsések közé tartozom akik megélhetik ezt. Az élet adott még egy esélyt, ő is tudja, hogy mi összetartozunk... egy örökkévalóságig.






85 megjegyzés:

  1. Beteljesult a kivansagom! Imadom az egeszet! Az utolso pontig, mindent, az egeszet. Köszönöm, hogy megirtad ezt a fantasztikus történetet, a fantasztikus szereplőkkel, a sok sirassal, mindennel. Imadom!! Csak gratulalni tudok! Puszi, Sári.:)

    VálaszTörlés
  2. Hogy lehet, hogy nem sírtam? A rész olvasása alatt csak mosolyogtam, de nagyon. El sem hiszem, hogy vége van. Lezárult egy élet, egy történet. Nem így képzeltem el e végét. Nem a történetre, hanem rám. Úgy gondoltam nem fogok tudni abba hagyni a sírást, újra és újra elolvasom a részt, de nem. Nem tudom mi van velem. Egyszerűen csak boldog vagyok. Nagyon. Fáradt vagyok már nagyon, nem tudom összeszedni a gondolataimat.:D De súú hitetetlen, hogy képes voltál ezt az egészet megcsinálni.
    Nagyon örülnénk egy plusz résznek, amibe Roxy az álmáról mesél. Nem csak én, szerintem mindenkit érdekelne. Remélem nem okozol csalódást! Puszi x

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, hát, ezzel a résszel elsősorban nem az volt a célom, hogy sírjatok, még inkább az, hogy mosolyogjatok, és együtt nevessetek, örüljetek Roxyékkal.
      Nem tudom, hogy lesz-e további rész, főleg nem azt, hogy az álomról, de ha felkerül úgy is megosztom a csoportban, és itt is. :)
      xx

      Törlés
  3. Nem hiszem el, hát ez fenomenális! Egyszerűen ennyit tudok mondani, elállt a szavam. :)
    Nii's xxx

    VálaszTörlés
  4. Nagyon szerettem az egész blogodat :) Ráadásul még ez a befejezés..hát nagyon jó lett! :D
    Niki xx

    VálaszTörlés
  5. Sziaa! :))
    Annyira örülök, hogy végül happy end lett a történet vége! Nagyon megleptél az utolsó részben, hihetetlen, hogy Roxy az egészet csak álmodta! :OO Örülök, hogy Harry kitartott mellette és nem adta be a derekát Jane nővérnek :DD Az epilógusnál valahogy én sem tudtam sírni, hatalmas vigyorral az arcomon olvastam végig! Roxy és Harry szerelme végre probléma nélkül beteljesülhetett, és az ikrek csak fokozzák ezt a boldogságot! Annyira jóóó! :')
    És hát...véget ért egy korszak! Egy olyan korszak, ami szerves részévé vált az életemnek (még ha néha le is voltam maradva,de mindig bepótoltam)! :) Bár nem tartok veled a történet legeleje óta, nagyjából az első évad felénél kapcsolódtam be, azért én hűséges olvasódnak tartom magam! Nagyon hálás vagyok, amiért megírtad ezt a történetet és mosolyt vagy olykor (jó néhányszor) könnyeket csaltál az arcomra! Azt tudnod kell (bár szerintem tisztába vagy vele:D), hogy én Zayn Girl vagyok, de a TE történeted által nagyon megkedveltem Harry-t is!!! Persze mindegyik fiút nagyon imádom, de hát na...! :DDD
    Kívánok a továbbiakban minden szépet és jót, s a való életben (nem a blogger világban) is legalább akkora sikert, mint amit elértél ezzel a bloggal!♥
    Ölel, puszil, Diush

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, nagyon örülök, hogy megleptelek, ez volt a célom.
      Jaj ne is mondd, már most fáj a szívem a blog miatt, nekem is nagyon hiányozni fog.
      Én köszönöm, hogy velem tartottál. Minden köszönök <3
      xx

      Törlés
  6. Szia.
    Nem tudom hol kezdjem. Utálok búcsúzkodni fõleg egy olyan blogtól /embertõl akit nagyon megszerettem.
    Emlékszem a prológusnál én voltam az elsõ kommentelõ.
    Minden nap többször megnyitottam a blogodat pedig tudtam nem hozol részt még. Bíztam benned és tudtam hogy Happy End lesz mert ennek annak kellett lennie. Annyira fantasztikusan írsz és ezt hidd el kérlek mert így van. Én nem kérem hogy adj ki könyvet vagy hogy írj még egy évadot ( bár nem beszélnélek le róla, ha akarnál) csal hidd el hogy van benned tehetség és ez nem sok embernek adódik meg.
    Annyira sajnálom, hogy vége. Tényleg és ígérd meg, hogy azêrt fogunk beszélgetni, mert ti bloggerbarátnõk lettetek a legjobb barátnõim.
    és amit mindig is akartál tõlem hallani :p megkönnyeztem, szerintem ez már haladás. És most i könnyezek utálok búcsúszöveget írni. Azért ha lesz blogod akkor ugye megírod? :)
    Nagyon szép befejezést alkottál és az egész történet gyönyörû volt.
    Gratulàlok!!!!!!!!!!
    Hiányozni fog nagyon, úgy utálom hogy ilyen gyorsan megy az idõ.
    Szép volt tényleg!
    Puszil és utolsót kommentelt (sajna) Nessz ♥♥♥♥♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, hát igen... te voltál a legelső kommentelőm, te ott voltál mikor más még nem, és ennek nagyon örülök. :)
      Köszönök neked is mindent. <3
      xx

      Törlés
  7. Szia! Azt kell hogy mondjam h én az elejétől a végéig elolvastam a blogot és nagyon megszerettem :-) de azt nem gondoltam volna h ez csak egy álom volt amit Roxi átélt. És végül happy end lett a vége :-) remélem h még írni fogsz blogot mert nagyon szívesen elolvasom azt is :-) hát ennyi lenne :-D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, hát még kiderül, hogy írok-e még. :)
      xx

      Törlés
  8. Szia Szilvi ! Eljött a búcsú ideje. Ez a blog elképesztően csodásra sikerült,minden részét imádtam. Rabja lettem a történetnek,rögtön felkeltette az érdeklődésem Roxy. Aztán az első évadban annyiszor csaltál mosolyt az arcomra. Imádtam ahogy Harry próbálta valahogy becserkészni Roxy-t,majd végül drága Roxy beleszeretett. A második évadban inkább a könnyek jöttek elő,de azok mindig. Annyira szomorú volt látnom ahogy mindketten kínlódnak és nem bírtak megbirkózni egymás hiányával. Niall karaktere nagyon tetszett,örültem neki,hogy ő ott volt és segített Roxy-n,hogy ne érezze magát teljesen egyedül.
    Mégis valahogy nekem Liam karaktere volt a kedvencem,imádtam őt :) Védelmező testvér volt,mindig komoly és megfontolt,bármikor bárkinek segít,de nagyon sajnáltam,mikor ő sem tudta elfogadni Roxy halálát.
    Ez a blog életem legszebb és legtanulságosabb blogja volt, itt az epilógusban az utolsó sorok tanulságosak voltak.
    Nem tudok sok mindent írni,már ezelőtt a részeknél elmondtam sokszor a véleményem.
    Csak annyit szeretnék mondani,hogy nem tudom elégszer mondani azt,hogy köszönöm. Köszönök mindent ,csodás író vagy,csodás ember,csodállak amiért egy 2.évadot is írtál nekünk. Köszönöm a kitartásod,hogy sosem hagytad abba,és mindig írtad az új részeket,mert mindig az olvasók érdekeit tartottad szem előtt..
    Szóval minden jót kívánok a továbbiakban,sok sikert,jó írást.
    Puszi^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia. Igen eljött sajnos. :(
      Nagyon örülök, hogy észrevetted az egész blogban a tanulságot, elsősorban erre ment ki a részemről a játék, hogy becsüljük meg azt amink van, mert egy rossz döntés, vagy akár egy véletlen is ketté törheti az álmainkat.
      Ne köszönd, nekem kell megköszönnöm, hogy ilyen kedvesek vagytok velem, és támogattatok. Köszönöm. :)
      xx

      Törlés
  9. Szia :)
    Rég nem kommenteltem , ezért bocsánatot kérek , de tudd ... mindig követtem a blogodat. Az utolsó rész nagyon meglepett , de örülök hogy happy end-el végződött.
    Még emlékszem hogy egy nyári napon , rátaláltam a blogra , de foggalmam sincs , hogy. Beleolvastam. Megtetszett. Mindennap megnyitottam , hogy megnézzem hoztál-e új részt.
    Imádtam...és csak annyit tudok mondani hogy KÖSZÖNÖM. Köszönöm hogy megírtad ezt a fantasztikus történetet.
    Gratulálok ehhez!
    Hiányozni fogsz <3 !
    Szóval sok siker a továbbiakban , jó írást! Ha belekezdesz még egy blogba , feltétlenül olvasni fogom! <3 CSODÁS ÍRÓ VAGY!
    xoxo.Léna

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, semmi baj, a lényeg, hogy most itt vagy, és csak ez számít. :)
      Én köszönöm, hogy velem voltál. :)
      xx

      Törlés
  10. Én most nem tudok megszólalni... Ez egy csodálatos befejezés volt. Nagyon jó volt ez a blog! Hiányozni fog!

    VálaszTörlés
  11. oh my god.itt bőgök.nagyon de nagyon imádtam a blogot,és az összes részt.nagyon imádom <3 :) Nagyon fog hiányozni ez a blog !! <3 <3 <3 <3

    VálaszTörlés
  12. Kedves Szilvi!

    Èn egyszerűen megszólalni alig tudok! Most olvastam el egyben a 30. részt+az epilógust és vigyorral a képemen sírva olvastam! :) Hihetetlen! Annyira meglepődtem mikor csak egy álom volt! Az egész történet az első-, második évad csodálatos volt! Mennyi olyan rész volt amit én is ( mi is a többi olvasóval) átsirtunk. Ez egy (ha lehet ilyet mondani egy blogról) gyönyörű blog. Remélem kezdesz majd újat amit úgyszint' követhetünk!

    Puszi: Dorka

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia.
      Jaj nagyon édes vagy. Köszönöm, hogy olvastad a blogot és írtál. :)
      xx

      Törlés
  13. Szia! Nem találok szavakat, a 29. résznél leírtam mindent amit tudtam. Ez a legjobb blog amit valaha olvastam, sosem fogom elfelejteni már csak azért sem mert van a kis húgomnak egy olyan pólója amire vagy kb 6x rá van írva, hogy Roxy... :D Mindig mikor felvette, ez a blog jutott eszembe, Roxy és Harry csodálatos története amit egy fantasztikus lány írt. <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, köszönöm szépen. :)
      Jaj de jó, tényleg van ilyen pólója? Lefényképezed? Ha igen, megosztod a csoportban? :)
      <3
      xx

      Törlés
  14. Bocsi Szilvi ha untatlak a megjegyzèseimmel de ide is muszály leírnom amit az előző részhez is Imádtam imádtam emlékszem amikor rá találtam a blogodra első látásra suerelem volt Mindig nagyon vártam az új részt bár azt hozzá kell tennem akkor kezdtem elolvasni amikor te már a második évadot írtad ha rossz hetem volt mindig feldobott hogy fönt van az új rész .Nagyon sokszor sírtam egyszerűen imádzam hpgy így írsz bár suerintem nem csak én vagyok vele így . Sokszor kizártam azt a lehetősèget hogy boldog lesz a véfe de te megmutadta hogy lehet . Olyan annyira sajnálom hogy mid végig azt akartam hogy vége legyen hogy nem gondoltam mi lesz velem ha vége lesz nagyon fura . Most itt ülök és sírok de még sokszor elfogom olvasni mert a te történetedet èrdemes lesz .
    Puszi:Angi :* <3<3<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, jaj dehogy untatsz, nekem minden komment ugyanolyan fontos, mert tőletek van. :)
      Remélem, hogy tényleg sokszor elfogod olvasni, nekem az mindennél többet jelentene. Puszi :)

      Törlés
  15. Tudom, hogy sok ilyet írtak most neked, de...
    Kedves Szilvi! Nem is tudom, hol kezdjem. Én sem találom a szavakat, ahogy te, itt az elején. Bevallom, én is azok közé tartozom, akik félúton bukkantak erre a történetre. Igazából egy csoportban láttam, hogy elkészült a második évad, de mivel még egy részt sem olvastam, kíváncsivá tett és belekezdtem, mert láttam az aranyos kommenteket. Annyira megérintett az egész, hogy mikor valamilyen rossz történt, Roxy fájdalmát teljes mértékben átéreztem. És nem tudom, ez hogyan lehetséges. Mi a titok? Máig nem jöttem rá. Arra viszont igen, hogy ezzel a befejezéssel még több okom van, hogy mosolyogjak addig, amíg tehetem.
    szeretettel, Yuko :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, lehet sokan írták már, de hidd el nekem minden komment ugyanúgy megmelengeti a szívem, én nem a kommentek mennyiségére megyek, hanem a minőségére, és az, hogy nem csak annyit írtok, hogy jó volt, kövit, az sokat jelent nekem. Köszönöm neked is, hogy így kifejted a véleményed. :)
      Fuu, hogy mi a titok? Nem tudom, csak annyit, hogy én is ugyanúgy átéreztem a fájdalmát miközben írtam.... talán ez a titok, írj úgy, hogy közben megtudd élni.
      xx, Szilvi

      Törlés
  16. Szia!
    Komolyan... én nem találok szavakat...
    Isszonyatosan elvarázsolt ez a történet és ....nemtudom..
    Rengeteg blogot olvastam már, de egyik sem fogot meg annyira mint ez....
    Hisz nem mindegyikbe hal meg a lány úgy, hogy szellemként a földön marad:D
    De nemtudom..... nemtalálok szavakat:')
    Minden percben át tudtam érezni azt, amit Roxy érez.... Nem lehetett neki könnyű élet, és fura arra gondolni, hogy lehet vannak ilyenek... Akiknek hasonló a sorsuk....
    És az utolsó részen majdnem elsírtam magam, amikor kiderült, hogy ki is volt a donor:')
    Fura érzések kavarognak bennem....
    Egyszerüen nemtudom szavakba önteni azokat a gondolatokat amik a fejemben vannak...
    Imádom ahogy írsz és köszönöm...
    KÖSZÖNÖM neked, hogy megosztottad velünk ezt a csodás történetet!:')
    Remélem még lesz jó sok blogod.:')
    Könyeimmel küszködve,
    xx "-ChristinaTomlinson-" xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, aranyos vagy köszönöm. :)
      Nagyon örülök annak, hogy azt írjátok, ez más mint a többi blog, ezek szerint sikerült olyat alkotnom amit előttem senki sem.
      Sajnos vannak olyan gyerekek, fiatalok akik így élnek, vagy ilyen bántalmazásokban van részük. Na persze lehet nem Angliában, lehet fura volt nektek, hogy ilyen ott nem történhet meg, én azt mondom, sok ember becsukja a szemét, mert kiakar maradni ezekből, sokszor nem is gondolnánk, hogy a közelünkben történik ilyen borzalom. :)
      Köszönöm, hogy írtál. :)
      xx

      Törlés
  17. Hat..ahogy a tobbiek is irtak, sajnos itt a bucsu ideje. :(
    En ugy talaltam ra a blogodra, hogy tobben is jeleztek hogy ez milyen jo blog..es vegul amikor a masodik evad harmadik reszet irtad, en is bekapcsolodtam. Egesz nap a blogodat olvastam, es egyszeruen nem tudtam abba hagyni. Nagyon nagy tehetseged van az irashoz, es en igenis kerlek, hogy irj ujabb blogot, mert ezt a tehetseget nem szabad hanyagolni:))
    Mindig sikerult meglepned, es probaltam magamat bele elni a tortenetbe. Egy reszt meg en is megkonnyeztem, pedig engem nehez megsiratni, de neked sikerukt, ugyes vagy..:D :)) ^^
    Nagyon sajnalom hogy vege lett, de igy egesz a tortenet :))
    Nagyon ugyes vagy, es en pedig bucsuzom Roxyektol.
    Igy tovabb Szilvi !!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, nagyon örülök, hogy te is idetaláltál, nem is gondoltam volna, hogy ekkora híre ment ennek a blognak, de tök jó. :D
      Köszönöm. :)
      xx

      Törlés
  18. SZIA! EL SE HISZEM HOGY VÉGE. AZ 1. ÉVED 2. RÉSZE VOLT AKKOR MÉG FÖNT AMIKOR ELKEZDTEM OLVASNI, ÚGY HOGY NEHÉZ LESZ MEGVÁLNI A BLOGTÓL,MERT EZ AZ ÉLETEM RÉSZE LETT. KÖSZÖNÖM HOGY MEGOSZTOTTAD VELÜNK EZT A CSODÁLATOS TÖRTÉNETET. MÁRA ROXY ÉS HARRY A SZÍVEMBE LOPTA MAGÁT, DE ELENGEDEM ŐKET . KÉNYTELEN VAGYOK. KICSIT MEGLEPŐDTEM AZ UTCSÓ RÉSZEN , MEGINT OKOZTÁL EGY KIS MEGLEPETÉST. vÉGIG SÍRTAM EZEN A RÉSZEN, CSAK , HOGY EZEK MOST ÖRÖM KÖNNYEK VOLTAK. IMÁDOM AHOGYAN ÍRSZ SZILVI, NEM SZABAD ELVESZTEGETNI EZT A TEHETSÉGET.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, huh akkor te is a legelejétől tartasz velem.
      Én köszönöm, hogy velem tartottál. Örülök, hogy most az örömtől sírtál, bíztam benne, hogy így lesz. :)
      xx

      Törlés
  19. Istenem annyira imádom! <3
    Egyszerűen ahw nem tudok mit mondani. Nem jut eszembe semmi ésszerű. Imádom és ennyi. Annyira furcsa, hogy most vége :') emlékszem ezt a blogot az egyik barátnőm küldte el. Még nem volt túl sok rész talán 20. azt hiszem és beleszerettem ebbe a történetbe. Már harmadszorra emlegetem azt az esetet amikor elvették az órákon a telefonomat mert én éppen olvastam. Nem tudtam vele betelni és még most is olyan furcsán érzem magam, hogy tudom ennek a történetnek vége. Olyan mintha egy icipici darab kiszakadna belőlem mert több mint fél éven keresztül olvastam ezt a blogot és igazán a szívemhez nőtt. De már eldöntöttem előröl fogom kezdeni az olvasását mert így teljes egészében végig tudom olvasni és nem kell tűkön ülve várnom, hogy mikor lesz új rész.
    Nagyon köszönöm, hogy elkezdted íni ezt a történetet és hogy írtál egy második évadot. Nagyon fog hiányozni Roxy és Harry de örülök, hogy végül együtt lehetnek örökre <3 Nagyon sajnálom, hogy vége lett a blognak de egyszer mindennek vége van. Nagyon örülök, hogy boldog vége lett a történetnek és még 1x köszönöm :'D remélem ha elkezdesz írni egy új blogot megosztod a csoportban hogy tudjam olvasni.
    Nagyon jól megcsináltad az egészet (ha érted mire gondolok) csak már annyit írtam, hogy nincs kedvem leírni mindent szóról szóra amit gondolok úgyhogy ez magába foglalja az egészet.
    Csak így tovább és remélem még olvashatok más blogokat is tőled. Bocsi a szóismérlésekért :')
    <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 ezer+1 puszi! <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, igen még mindig emlékszem rá, és nagyon vicces. :D És ez mind miattam volt.
      Nagyon örülnék ha elölről kezdenéd az olvasást.
      Én köszönöm, hogy te is itt voltál nekem az eleje óta.
      Puszi <3 <3 <3

      Törlés
  20. Fú. Kezdeném azzal, hogy szinte a napjaim része volt, hogy felnézek, és ha van rész, akkor olvasok.
    Az eddigi megjegyzéseimben mindig a történetet, karaktereket fejtettem ki az én szemszögemből. Most téged foglak éltetni, hisz nélküled ez nem lenne.
    Na, igen! Téged imádlak! Mindenestül! Sokiog kerestem hibát az írásodba - nem szőrszálhasogatás képen - hogy mondjak valami építőkritikát. De kellemesen csalódva konstatáltam, hogy hibátlan. Tökéletes, és egyéb szinonimái.
    A történet tanulsága egyértelmű. Mindig van B terv, 2. lehetőség. Hisz Roxy is honnan indult, és hova jutott. Nem szabad feladni! Ezért köszönöm ezt a leckét!
    A további blogokról annyit, hogy szerintem remek ötlet. Megértem, hogy nincs sok időd, mint minden normális embernek. De gondolj ránk, akik szenvednek az írásod nélkül, mert számunkra ez már olyan, mint a drog. Függőséget okoz. És ha nem állsz elő új történettel, személy szerint nekem nagy törés lesz, mert engem mindig az olvasás és írás vigasztalt. De azzal, hogy a - legnívósabb - te blogod véget ér, belőlem is kiszakad egy darab. Várom, hogy jelentkezz, de addig is - bármi áron - megkereslek a közösségi portálokon, és tuti, hogy rád támadok. Szeretnék egy-két dolgot még tanulni az írásról, és mindenféleképpen számítok a segítségedre.
    Ui.: Van egy autós játék, a neve Forza Horizon (xbox). Versenyezni kell, mint minden ilyesfajta játékban. Egyszer láttam, hogy az egyik versenyző neve Holman. Annyiszor játszottam újra a pályát, amíg le nem győztem őt. Talán ez ilyen belső dolog volt számomra, mert megkönnyebbültem. Komolyan.
    xxx Vivi <3 :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia köszönöm szépen.
      És hidd el rengeteg hiba van az írásomban, néha olyan zagyva mondataim vannak, hogy én sem értem. :D
      Jaj olyan édesek vagytok, de egyelőre szeretnék pihenni, az új ötleteket is jobban kigondolni, de esküszöm, hogy ti tudjátok meg legelsőként ha új blogb kezdek. :)
      Ez a Holmanos játék megnevettetett. :D
      xx <3

      Törlés
  21. Szia!
    Ez a legcsodálatosabb blog, amit valaha olvastam. Te egy nagyon remek író vagy, tényleg. Mindig gyönyörűen fogalmazol. Sikerült egy nem hétköznapi történetet írnod. Komolyan, egyszerűen csodálatos. Sajnálom, hogy vége ennek a blognak, de örülök, mert rengeteget tanultam. Tényleg nagyon sokat tanultam ebből a blogból. Nagyon köszönök neked mindent!
    Lora.xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia. nagyon köszönöm neked is. És örülök, hogy tanultál belőle. :)
      xx <3

      Törlés
  22. Szia!
    Gyönyörű. Egyszerűen... uristen. Csodálatos mit ne mondjak. Ilyet írni, csak egy fantasztikus ember tud.

    VálaszTörlés
  23. Istenkém. Gyönyörű lett. Szóhoz sem jutok. Remélem nyitsz új blogot, istenien írsz. Nagyon fog hiányozni Harry és Roxy, az egyik legjobb blog fejeződött be. Nem bírtam ki sírás nélkül. Nagyon fogsz hiányozni. Remélem nemsokára 'találkozunk'! <3
    Puszi: Petra

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, köszönöm szépen, én is bízom benne, hogy visszatérek még. :) Ti is hiányozni fogtok. :(
      xx

      Törlés
  24. Szia Szilvi!

    Ez a blog egyszerűen nem tudok mit mondani.. Nagyon szeretem és egy orokkevalosagig emlekezni fogok Roxyra és Harryre.. Nagyon sajnalom hogy vege,mert mikor Adri linkrlte a blogod nem is birtam lerakni a telefont,egesz este olvastam.. Volt olyan is hogy 1percet sem aludtam mert olvastam.Nem tudom ezek utan mit fogok kezdeni a blogod nelkul,mint mondtam mar Roxy nagyon hozzamnot,mint ha a tesom/baratnom lenne. Nagyon fog hianyozni a blogod!:'( puszi:.Dia

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm :) Hidd el nem áll meg a világ a blogom nélkül, van rengeteg sok jó blog, például nézz a modulsávomba, ott kedvedre válogathatsz, főleg azok között akiket én is olvasok. :)
      xx

      Törlés
  25. Utolsó utáni rész, epilógus... Vége.
    Itt voltam körülbelül az ötödik rész óta. Tavasz óta. Végig... Általában írtam, máskor pedig részekig nem. Az utóbbi részekhez sem, és most újra itt vagyok. Búcsúzom.

    Annyi szenvedés és nyűglődés után, az árvaház után, a magány után, a drogozás után mindazok után, hogy elvonón is volt, s közben megtalálta a testvérét, az apját. Befogadták, szerették. Szerelemre talált, de újra rálelt a gonosz... drámai. Majd akciófilmbe illő jelenetekkel megszabadultak a fickótól... Aztán Roxy halott, szellemlét, Rose. (Jut eszembe, ez a donor dolog nagyon megható volt, de a donor nevét nem adják ki félig sem, szerintem még akkor sem, ha egy sztár barátnője kapja a szívet, na mindegy megható. Jane az idegesítő ápolónő pedig... nekem tetszett. Ki tudja mivel, hogyan próbálkozott a liba, amíg szegény Roxy kómában volt.)

    Végül a hiányoltam egy beszélgetést, melynek Niall és Roxy a főszereplője. Hat hónapig egy olyan világban élt, ahol Niall látta őt egyedül, majd teljesen egyszerűen visszaszokott az eredeti felálláshoz, hogy Niall csak az a kis haver, akivel alig beszél? Meg az előző részben volt egy nagyon szerelmes jelenet. Ő... komából felkelős csók. (ezt még emésztem)

    Nem is tudom, mit írjak, pedig most kell, mert ez az utolsó, és nem lesz több lehetőségem leírni ezt. Lehet, hogy hülyeségeket írok, semmi értelme és később még kiegészíteném legszívesebben, de most ennyi telik tőlem így hirtelen. Igen, volt még egy valami, jobban mondva valaki, akit hiányoltam. Ronald a rejtélyes múltbéli árny. Amilyen hamar felbukkant, olyan hamar el is tűnt. Valami régi emlékekről való sztorizgatás vagy néhány jó tanács tőle.. Kár, hogy ez nem fért bele.

    Majd elfelejtettem a gyerekeket, meg az esküvőt. Végre mindenki boldog. Hiányzott már ebből a blogból némi öröm, mindig mindenkivel csak rossz dolgok történtek.

    Szóval viszlát blog... utolsó komment.
    ~xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát igen, egyike voltál azoknak aki végig itt volt a bloggal, hiányozni fognak a régi olvasók, talán ezért fáj jobban a szívem, elveszítem az olvasóimat, azokat akiket lelket öntöttek belém, de ez van sajnos. :(

      Ja igen Niall, amúgy nekem is hiányzott Niall, gondolkoztam rajta, hogy belerakjak-e vele egy beszélgetést, végül lemondtam róla, de hiányolom én is, szóval lehet egyszer kiegészítem még a történetet.
      Ronald, tudom, hogy oda is kellett volna még valami, de akkoriban mikor az a rész volt mikor bejött a képbe, éppen alkotói válságban voltam... sőt rosszabban, és beakartam fejezni a blogot, össze lettek csapva az utolsó részek. De ezt is megpróbálom megoldani majd egyszer.

      A végét direkt ilyen rózsaszín ködösre írtam, kijárt már nekik szegényeknek egy kis boldogság.

      Szóval köszönöm, hogy te is itt voltál, és a sok kommentet is.

      xx

      Törlés
  26. 100%-osan megérdemled a Díjat, aminek remélem örülsz!:) Nagyon örültem a befejezésnek, ez a kedvenc blogom, és remélem fogok még hallani rólad!♥

    http://1directionergirls.blogspot.hu/p/dijak.html

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, köszönöm szépen a díjat és a dicséretet is. :)
      xx

      Törlés
  27. Szia !
    Emlékszel még rám ?
    Azt hittem, hogy valami tragikus lesz a vége de nem... Erre egyáltalán nem számítottam. Nagyon meglepett, hogy ez egy rossz álom volt. Őszintén szólva nem vagyok a szavak embere. A lényeg:
    Imádtam az egész történetedet. (A végén majd elmondom mit szeretnék közölni) Mosolyogtam és már a sírásnál tartottam de nem igazán tudtam sírni csak egy két könnycseppet hullattam ! Ez a legszebb történet és remélem még hallok rólad valamit és remélem elkezdesz egy új blogot ! ♥ Nagyon szeretem az írásodat és nagyon tehetséges vagy !
    Most 1000x megölelgetnélek és agyon dicsérnélek *-*
    Na szóval. A blogod megfogott és soha nem tudnám elfeledni :D Ezért csináltam egy új blogot ami szellemes és hasonló érzések vannak benne, mint a tiédben. De nagyon eltérő a te történetedtől... Úgy hogy nem kell azon aggódni, hogy loptam csak megihletett a történet. Áldom azt a napot mikor rátaláltam a blogodra és nagyon hiányozni fog a sok szenvedés és szerelem stb.
    "Soha nem feledlek... De elrejtem mélyen a szívemben az emléked !"
    Puszi Dorcsi ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. U.í.: Bárhogy is sírhatnékom van nem tudok sírni mert boldogsággal tölt el ez az egész... Bárhogy is vagyok szomorú mert részben boldog is vagyok.
      THE END
      Utoljára: Puszi Dorcsi ♥

      Törlés
    2. Szia köszönöm szépen, a kis idézetet meg főképp, bár kicsit olyan mintha meghaltam volna. :D
      Nagyon örülök,hogy ennyire tetszett neked a blogom. :)
      Hogy emlékszem-e? Hát a neved ismerős, gondolom kommenteltél már korábban is. :)
      xx

      Törlés
  28. Hát ez is eljött...
    Amelia ugyan már nem érhette meg, de talán az én utolsó kommentemmel is beéred. :-)

    Igazából az első évad lesz az én szívem csücske mindig is, de alapvetően szerethető volt minden évadban valami. A másodikban talán a szellemvilág. Rose karaktere, Niall képessége, még Jane is, aki bekavart.

    A vége, hogy csak álom volt, számomra csak egy végső pecsét volt, hogy lehet bármennyire is hányatott egy sors, ha kitart, végül mégiscsak elnyeri a boldogságot. De talán ezt már nem is mi döntjük el, hanem valami magasabb.

    Nem is tudom, mit lehetne összegezni a végén... Olyan régóta olvasom, hogy már hozzászoktam. Fura lesz új rész nélkül. Mint az előző, az első blogod után is.
    Bár érezhető, hogy ez mélyebb, nagyobb horderejű. Sokkal elgondolkodtatóbb volt, mint az első, kis romantikus történet. Itt már világokat mozgattál, persze csak képletesen, de ettől összetettebb volt.

    És Holman... Kövezzenek meg, de ő volt a kedvenc karakterem! :-D
    Bár néha hiányzott, hogy nem tudtuk meg, mitől is ennyire gonosz ő, hiszen az ember csak úgy nem lesz az, de én örültem, ha egy-egy mocsoksággal felkavarta az állóvizet. Totálisan utálatos karakter, akit mindenki szívből gyűlöl, de akkor is, én kedveltem. Elhivatott volt, és véghez akarta vinni, amit eltervezett. Ez végső soron becsülendő tulajdonság.

    Harry...
    Sosem voltunk túlságosan puszipajtások, de mindig igyekeztem. Igaz, az utóbbi időben megkedveltem, aztán átestünk még egy hullámvölgyön, de ez nem ide tartozik. Néhányszor írtam, hogy voltak részek, amikor teljes mértékben vele voltam, és együtt éreztem vele. Nagyon szereti Roxy-t, ami gyönyörű, még akkor is, ha ez csak a karaktere, és szinte biztos, hogy a valóságban sosem tudjuk meg, hogy így szeret-e. Mindenesetre gyönyörű szerelem az övék, az ikreket meg külön irigylem tőlük. :-)

    Összességében örülök, hogy végigolvashattam! :-)

    xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, hát igen, te is itt voltál a kezdetek óta. Kevesen maradtunk az biztos.

      Amúgy alapjáraton én is szerettem Holmant, és adtál egy kis ötletet vele kapcsolatban, lehet lesz egy kis novella vagy valami miért lett olyan amilyen.

      Harry... ó Harry, megmondom őszintén az ő karaktere fog hiányozni a legjobban, soha nem felejtem el őt, úgy ahogyan az igazi valóját sem. Miatta kezdtem bele a blogolásba.

      Köszi, hogy írtál. :)
      xx

      Törlés
  29. Szia!
    Remélem azért engem is szeretsz,de én az 1.évadot utólag olvastam el,de veled voltam.
    Nagyon tetszett a történet,szeretnék neked felajánlani valamit,ha érdekel,akkor írj e-mailt (kissjulianna01@gnail.com).
    A kedvemc törtébetemnek vetettél véget,hogy lehetsz ilyen? :D
    Megsirattam Ronaldot,megsirattam az 1.esküvőt,megsirattam mindent,de nem számítottam ilyen befejezésre.
    Köszönöm,hogy létrehoztad a sztorit.Ha lesz új blogod rám számíthatsz.
    <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, köszönöm szépen. És mit szeretnél felajánlani? :O
      Írok. :)
      xx

      Törlés
  30. Holaaa! Akkor kezdeném:
    Jesszuskám!!! Atya világ!! Tudod te milyem fantasztikusan nagyszerű történetet alkottál? Remélem tisztában vagy vele, mert ez egyszerűen hihetetlen! A legérzelemdúsabb blog, amit a kemény egy évem során olvastam! És egyben a legjobb!
    Reménykedtem benne, hogy ilyen vége lesz; kiderül az eglsz csak egy álom, de még is arra számitottam, hogy miután elvégezte Roxy a dolgát, s legyőzi a gonoszt, a mennybe megy majd. Erre még jobb befejezése lett! Biztos bőgtem volna ha a Mennyes dolog következik be.. Olvasás közben hullajtottam pár könnycseppet, lol.
    Utáltam Harry-t, ahogy viselkedett Jane miatt, fel tudzam volna képelni, annyira idegesített!
    Niall meg istenem... Annyira aranyos volt, ahgy ott össze-vissza ijedezett, sikoltozott, mikor Roxy véletlen/direkt megijesztette. Ahwww.. :3
    Nem tudok kiemelni pillanatokat, hogy melyik a kedvencem, mert nekem ez az egész mindenség nagyon de nagyoooon tetszik! Mondom: fantasztikus az egész sztori, ahogy megírtad! Örülök, hogy rátaláltam erre a blogra és elolvashattam, s átélhettem. :') - bár már nem emlékszem hogyan történt..
    Nagyon örülöl, hogy végül Happy End-el zárult a történet! Az általad rossznak hitt részek, mindig is nagyon jók voltak, tehát nem értettem miért gondolod így, bár ezzel nem vagy egyedül, mással is előfordul az efféle gondolkodás, na de mindeeegy. Nem kezdek el itt filozofálni.
    Köszönöm, hogy egy ilyen nagyszerű történetet írtál! :") <3

    By.: Bubesz Maryette Grimes

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, köszönöm a kedves szavaidat, jól esnek. :)
      Örülök, hogy ennyire tetszett neked a történet. :)
      xx

      Törlés
  31. Szia, én kicsit késve találtam meg a történetedet, de nem bánom akkor sem, mert el tudtam olvasni ezt a csodás történetet. Azt hiszem ennél jobbat még nem olvastam, nagyon tehetséges vagy. Összesen 2 nap alatt olvastam el a blogodat. Annyira magával ragadó volt a történet, hogy egyszerűen nem bírtam abba hagyni. Imádom, és olvastam a kritikát is, ami Bea Styles csinált veled, és sajnálnám, ha nem írnál még ilyen blogokat. Szerintem nagyon tehetséges író vagy, és sokan olvasnák a blogodat, köztük én is. Köszönöm, hogy 1 ilyen csodás blogot olvashattam, mint a tiéd. :))
    Rencsy xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj de édes vagy, köszönöm :) Kezdtem új blogot, itt a link ha benéznél :)
      http://facethesun-szilvi.blogspot.hu/

      xx

      Törlés
  32. Nem jutok szohoz!!!
    Brutal fantasztikusan irsz. Imadtam *.*

    VálaszTörlés
  33. Nos drágám hadd gratuláljak hogy ilyen fantasztikusra sikeredett a blogod!! Hétvégén találtam rá erre a csódás blogra és öszintén nem bánom hogy rá ment a hétvégém mert imádtam!! Én tudnod kell hogy a második évadot végig sírtam de nagyon hogy happy and lett !! Csodálatodan irsz ezt a blogot soha de soha nem fogom elfelejteni!
    Imád:Valéria :* :* <3

    VálaszTörlés
  34. Pár napja találtam rá erre a blogra és..... Nem jutok szavakhoz..Együtt sírtam és együtt nevettem Roxyval.Amikor olvastam azt vettem észre hogy izzad a tenyerem és jég hideg. Amikor Roxy "meghalt" nem tudtam elképzelni hogy ezek után mi lesz...De annyira jól ősszehoztad. Csak gratulálni tudok.NAGYON ügyes vagy!!:) Most fogom elkezdeni a másik blogodat,érzem hogy nem fogok csalódni. Így tovább!!! Puszi:Zsófi:*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, nagyon örülök, hogy ennyire beleélted magad a történetbe. :) Remélem a FtS is úgy fog tetszeni mint ez, remélem ott is írsz nekem.
      xx

      Törlés
  35. Drága Szilvi!
    Az utolsó résznél rettenetesen meg ilyedtem mikor Roxy meghalt. De az epilogus olvasva egyszerűen nem értettem az egészet. Elolvastam kétszer is de semmi. Majd mikor megnéztem a búcsú vidit akkor jöttem rá hogycsak egy álom volt.. 3 napja keztem el ezt a blogot olvasni és volt hogy hajnali 2 ig olvastam mert nem tudtam le tenni. Már alig láttam de olvastam. Sajnálom hogy vége lett de nagyon örültök hogy happy endel zárult... ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, köszönöm, hogy írtál. :)
      xx

      Törlés
  36. Szóval, most koppinthatnék mindenféle érzelgős köszönő szöveget, de nem tudok és nem is akarok először is azért, mert nem akarok, másodszor mert én is vagyok olyan jó, hogy fogalmazzak. Szóval az elejétől kezdem.
    Amikor megismertelek (Mandula segítségével) bevallom kicsit féltem. Féltem attól, hogy milyen vagy.. Hogy majd egy kis rajongó kislánynak fogsz tartani.. Bevallom egy részem az. Mert ha nem lenne, most nem ülnék itt és fogalmaznék bőgve egy végső komit:D vagy mit.. Szóval áldom kezét Mendinek ezért a csodás tettéért:) folytatom. Aztán ugye beszélgettünk, és tudom, hogy kicsit túlbuzgó és idegesítő voltam, de akkor is felnéztem rád. Tiszteltem a kitartásod, és az a kis valamit, amire még mindig nem tudok rájönni, hogy mi. Talán a tartás. nem fontos, mert rá fogok jönni;) szóval aztán kisebb-nagyobb kihagyásokkal beszélgettünk, és beszélgetnünk. De ha beszélgetünk, azok komolyak, vagy nagyon komolytalanok. de örülök, hogy el tudok veled normálisan beszélgetni!
    Bocsánat, megint elkalandoztam. Szóval elkezdtem olvasni közben a blogod, vagyis többet is szerettem volna, de nem tudom a FAE nagyon megfogott. Valahogy életszerű volt. a tökéletes gyerek beleszeret egy kevésbé tökéletes csajba.. de még nagyon magának sem meri bevallani. Ez közel áll szerintem mindenkihez. meg persze hozzám is:)
    És komolyan hiányzik. Hiányzik Roxy, Harry, A történet, A várakozás, Az érzés és minden. ez fura, mint említettem honvágyam van:o és a bloghoz kapcsolódóan van. Szóval köszönöm, Köszönöm sok-sok lány és talán fiú nevében, hogy megajándékoztál minket ezzel a történettel, amiben otthon érezhettük magunkat. Vagy ha nem is otthon, de teljesen beleképzelhettük:) Ennyit szerettem volna imdlk:) de a magánszférád megmarad:D:D:D <33333333

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia. Nekem mindig számított mindenki véleménye, és különösképpen a tiéd. :)
      Örülök, hogy bőgve írtad a kommentet, ez is azt jelenti, hogy jelentett neked valamit a történet. Én is örülök, hogy kitartottam, pedig nagyon sokszor felakartam adni, de hála nektek sikerült felállnom és tovább írnom a történetet.

      Én szerettem mikor túlbuzgó voltál, jólesett mikor majd megőrültél a részek után.
      Nekem is hiányzik Roxy és Harry, de sajnos el kell őket engedni.

      Én köszönöm, hogy velem voltál/ voltatok, és igen a magánszférám megmarad, de egy kézfogást kaphatsz... na meg egy-két puszit is. :)

      xx

      Törlés
  37. Szia! :) Az az igazság,hogy most nem rég találtam rá a blogodra amit hiddel szivből sajnálok...Szivesen tartottam volna veled elejétől a végéig és vártam volna izgatottan,kiváncsian a következő részeket ahogy azt szokás.( A várakozást illetően bevallom okozott volna egy pár álmatlan északát :D) De persze igy is meg volt az izgatottság meg minden de azért az mégsem úgyan az neked sem! :) A lényeg, hogy IMÁDOM a blogodat! Nem tudtam abba hagyni az olvasást! :D 1 hét alatt elolvastam az egész blogot nagyon sajnálom hogy vége van....De egyszer mindennek vége szakad. Elképesztő,hogy egy történet amit a te képzeleted alapján alakitasz ennyire meg érintheti az embereket. :") Ez a blog tele van érzelemmel hogy csináltad?! :)) Végig sirtam az egészet ha boldog pillanatok, részek voltak akkor azért sirtam ha pedig szomorú akkor azért! :D Nem jutók szóhoz! :))Nagyon jól irsz ne hagyd abba! :))


    UI: Szivesen olvasnék még tőled! ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia.
      Örülök, hogy megérkeztél ide, még ha később is mint mások. Itt az új blogom ha érdekel. :)
      http://facethesun-szilvi.blogspot.hu

      xx

      Törlés
  38. Imádom ahogyan írsz..Engem kevés blog hat meg,de ez a blog..ott van annak a kevésnek soraiban..sőt első helyen:') Köszönöm hogy olvashattam,köszönöm hogy ezzel a bloggal sírhattam,örülhettem,félhettem,izgulhattam..Én is blogolok de tisztában vagyok vele hogy az én blogom közel sem lesz ilyen jó mint a tied..köszönöm tényleg..Forever and Ever.<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia. köszi :)
      Én köszönöm, hogy elolvastad. :)
      xx

      Törlés
  39. Szia! Megint én. Nagyon jól írsz, imádom, hogy hogy írsz! És ez a vége, én teljesen meglepődtem, nagyon örülök neki, hogy ez lett a vége! Itt mosolygok már kb. 5-10 perce. Nagyon jó 'kis' történt lett! Öszintén ez lett a legkedvencebb történetem. :)

    VálaszTörlés
  40. Szioo^-^Őszintén szólva nem tudom szavakba önteni ,hogy milyen érzéseket lobbantott fel bennem a blogod...*-*Szerintem naggggyon tehetséges vagy és nyugodtan merd bevállalni más történetű blogok írását.^-^Amikor elolvasok egy jó!! könyvet ,a végénél mindig szomorú vagyok hogy vége ,mert egyszerűen olvasnám tovább és tovább...Nos ez a blog is ilyen nekem...*-*^-^Úgy olvasnám tovább mintha ez még nem a vége lenne hanem csak a fele...^-^Szerintem Liam ezt is :PER-FECT-ezné. ^.^Ha netán már nem találkoznánk a közeljövőben ,akkor nagyon sok szerencsét és sok sikert kívánok!!!^-^
    Ölel:Kitti♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia. Köszönöm szépen. Ha gondolod nézz be az új blogomba. A linket megtalálod az oldalsávban. <3 :-) xx

      Törlés
  41. Nem is tudom mit írjak. Még csak most találtam a blogot de 2 nap alatt el is olvasta. Rengeteg mosoly hagyta el a szám és rengeteg könny a szememet. Nagyon tehetséges író vagy. A második évadon nagyon sokat sírtam. Mikor megtudtam hogy csak kómában volt Roxy és nem halt meg annyira boldog lettem. Köszönöm hogy megírtad ezt a sztorit.
    Puszi : Mariann <3 <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Örülök, hogy ennyire tetszett neked a blog. :) Kedves vagy, hogy írtál kommentet. :)
      xx

      Törlés
  42. Uramisten...... NAGYON JÓ VOLT EZ A TÖRTÉNET!!Annyiszor megsirattál(bár tisztázzuk hogy én mindenen bőgök),annyiszor mosolyt csaltál az arcomra....és amikor már azt hittem hogy szomorú vége lesz(amit nem akartam)elődrukkolsz egy hirtelen 180°-os fordulattal.Csak gratulálni tudok ehhez a történethez!
    Ölel és puszil ♥
    Egy lelkes olvasód ;)

    VálaszTörlés
  43. Par napja talaltam ezt a blogot...es ugy erzem nem bantam meg hogy megtalaltam...mikor olvastam volt , hogy sírtam volt, hogy nevettem.... köszönöm hogy megírtad ezt a csodálatos történetet...egy élmény volt olvasni..
    es mindenfele keppen folytasd az irast mert rohadt jol csinalod
    Xoxo Vera....❤❤

    VálaszTörlés